Boglárka & Zselyke

Cica lett volna,de......

2012-02-22T10:58:00.013+01:00

Egészen jól festett Bogika cicának:)

Nem úgy alakult Boglárka farsangja, ahogy elképzeltem. Bár örvendtem,hogy a tüdőgyulladásból kilábalva,el tudtam menni az első ovis szülői farsangra,amit oly izgatottan vártunk mindannyian. De amikor,két hét után Bogi végül elmehetett oviba (itthon tartottunk,hogy nehogy elkapjon valamit,az én lábadozásom alatt),a múlt hétfőn,mikor látta,hogy a másik csoportból tündérek is vannak,azzal jött haza az oviból,hogy a másnapi farsangra ő is tündér szeretne lenni. Igen ám,de Boglárka már jóval hetekkel ezelőtt,világosan értésünkre adta,hogy fekete cica szeretne lenni.Maszkabálból látta. Kissé megijedtem,hogy ő most már nem lehet tündér,s különben honnan szerezzük délután 5 órakor tündér ruhát?! Nem tágított, sírva,könyörögve ragaszkodott ahhoz,hogy ő márpedig tündér szeretne lenni, és nem cica. Kétségbeestem. Végül sikerült meggyőznöm a lánykámat,hogy ő lesz a legszebb és mivel nem lesz több cica,épp ezért lesz különleges a jelmezében. Aztán,úgy ahogy megnyugodott.
Az egész család beletette szívét-lelkét a jelmez készítésébe,hogy aztán a vége mégis az lett,hogy Boglárka nem akart bemenni farsangolni. Változékony hangulatban volt.Egyik percben lelkesedett,izgatottan várta ,hogy felöltözzön cicának,másik percben már nem akart a többi szülő,gyerek közelébe menni,hogy ne lássák.De még a saját apjának sem akart mutatkozni. Részben nagyon elszomorodtam,hogy milyen is tud lenni a gyermeki lélek,mikor már én is láttam,hogy a Boglárka csoportban (ez a neve a csoportnak),több kislány fel volt öltözve tündérnek. Vadonatúj ruhákban tündököltek,úgyhogy teljesen megértettem Bogit,hogy ő nem fog beállni a sorba a többiek közé és szerepelni. A lelkem mélyén mikor láttam,hogy a legtöbb kislány tündérlánynak öltözött,mintha valami bálba készültek volna( csak épp nem királyi),méghozzá kölcsönzött vagy áruházból kapott ruhákban,lenéztem.Magam is megdöbbentem,hogy lenéztem a sok tündért,és inkább hibáztattam a szülőket,mert azzal,hogy kiöltöztették a lányaikat pompázó ruhákban,ahelyett hogy valami egyszerűt kreáltak volna a saját elképzelésük szerint,ezzel kicsit elnyomták azokat,akik egyszerűen voltak öltözve.Valahogy így jött ki. Mielőtt elkezdődött volna a farsangi szereplés,mi el is jöttünk az oviból, mert kár volt ott maradni,hogy még jobban a lelkünkbe ívódjon a csalódottság. Mindketten Zolival szomorúak voltunk,de Bogit látszólag nem viselte meg,hogy nem maradt az oviban farsangolni. Bár a egyedi volt a jelmeze és mégis olyan cicás volt.
Nem is beszélve arról,hogy be kellett menjünk a fürdőbe,hogy senki ne lássa,hogy Bogi öltözik,kifestem az arcát. Ahogy öltöztettem Bogit,közben mondta,hogy menjek ki s nézem meg,hogy más gyerek is öltözik-e? Amikor készen lettünk,akkor Bogika nézegette magát a tükörbe vegyes érzésekkel tarkítva. Mikor kimentünk a többiek közé,a lábamba kapaszkodva nézegette a sok tüntért.Hát így állunk,hogy a kislányok egymást versengve királylányok akarnak lenni?!Bogika rettenetesen makacs volt,hiába mutattam,hogy vannak más kislányok aki bohócnak,nyuszinak és méhecskének öltözött,ő pedig cica. Mindezek tetejébe ők voltak a legszebbek,egyedi jelmezruhájukba öltözve.No,de Bogikám makacsul állította,hogy nincs más cica:)Lehangolt Bogika hozzáállása,de megértettem,hogy ő nem akar és kész. Továbbléptünk,de fájt a szívem amiatt,hogy Bogi kimaradt a farsangból. megőriztem lélekjelenlétemet,végtelenül türelmes és elkeseredett voltam. Túléltünk. Megnyugtatott az a tény,hogy az óvónő megerősítette abbéli elhatározásomat,hogy nem kell erőltetni,ha nem akar ,akkor nem mutatkozik a többiek előtt ,hogy ő Bogicica.

Egyébként sikerült pár képet készíteni,a farsang előtti este. Nekem így is Boglárka volt a legszebb és leggyönyörűbb cicuskám:) És ez többet ér. Aludtunk rá egyet,másnap mintha semmi sem történt volna,ment oviba.
Most már azon gondolkozom,hogy beszélek az óvónőkkel ,hogy rendezzenek egy tavaszváró tündérbált,ahol minden kislány tündérnek öltözik,ahelyett,hogy a másikra irigy legyen,és majd jövőbe senkinek nem fog eszébe jutni,hogy újból tündér legyen. Igy aztán meglesz a varázsa a tündér- és farsangi bálnak.Meglátjuk.

Farsang estéjén itthon,bevallotta,hogy azért nem akart cicának mutatkozni,mert Hanna barátnője tündérnek öltözött. Jövőbe katicabogár szeretne lenni.Juhéj,az még messze van.

Bogcsiszáj

2012-02-06T20:43:00.004+01:00

Annak ellenére,hogy nehezen indult a mai napunk,ugyanis Bolgárka a reggel belázasodott,így aztán kénytelen voltam mint a két gyerkőccel elmenni a doktornőhöz. Öcsém vitt kocsival minket,mert Zoltán el kellett menjen még a fagy beállta előtt a muskátlik után Sepsiszentgyörgyre.

Mielőtt elindultunk volna a dokihoz,Bogi olyat mondott,hogy én bizony magamtól eszembe se jutott volna,mert én hiába próbáltam nevet kitalálni, Zselycse érdekes kezecskéinek tartására,mozdulatára és mi több a formájára. Egyszerűen édes és egyedi.Mígnem Bogcsi lányom ma reggel mondta,hogy Zselycsinek csavarhúzó keze van:) És milyen igaza van az én nagylányomnak,hogy eltalálta a megfelelő szót Zselycsi kezeire,ahogy használja.Bevallom, ha Bogcsi nem mondta volna, nekem bizony eszembe se jutott volna,viszont képes vagyok órákig bámulni legkisebb lányom kezecskéit.Egyszerűen,elbűvöl ahogy fog,nyúl, és finoman szólva inkább, csipegetve fog meg valamit,közben nagy becsben tartja a keze ügyébe kerülő tárgyakat. Szeretem.

Ami a betegségeket illeti,most tényleg Bogcsi és én is kezdtünk köhögni.De azt már nem tudni,hogy nem-e szombaton fáztunk meg,amikor korcsolyázni voltunk? Tény,hogy akkor 0 fok volt odakint.
Most látom,hogy a két lányom nem egyformán viselik a betegségeket.

Ha Bogcsi kicsit megfázott,már piros a torka,belázasodik és alig eszik valamit. Hamar észreveszem.Szegénykém amikor meglátja az orvosságokat,már folynak a könnyei,nemszeretem kiáltással hárítja el magától,amikor be kellene adjam,hogy aztán végtelen nagy türelem és mesebeszéd kell ahhoz,hogy végül bevegye az Augmentint.
Zselycsi már egy hete köhögött hébe-hóba,úgyhogy gyanítom,hogy Bogcsi elkaphatta Zselytől,de az is lehet,hogy megfázott.Nem tudom. Érdekességként megemlítem,hogy hiába piros a torka Zselycsinek ő aztán jól eszik,nem lázas és mi több nagyra tátja a száját a szirupnak,mert valószínű,hogy ízlik neki. Nővérkéjével ellentétben jobban bírja a náthát,erősebb,jóétkű kiscsaj. Bogcsi viszont érzékenyen reagál mindenre. Ezért bátorkodtam,most Zselykit is elvinni az orvoshoz,hogy legalább hallgassa meg,hamár Bogit el kellett vinni. És milyen jól tettem,mert most Zselyke is kapja az Ospent. Ugyanakkor mind a ketten kapják a Rihnathiol köptetőt.

Valahol tudat alatt jobban féltem Bogit,mint Zselykit,amit sokszor nem merek fennhangon bevallani magamnak,de sajnos ez így van,mert látom,hogy mennyire mások. Mikor ez tudatosult bennem,meg is ijedtem,de szép lassacskán el kellett fogadjam,hogy ez mindig így volt.Most is. Hogy később is így lesz-e? Nem tudom.

Például a tegnap az öcsém születésnapján,mikor láttam,hogy Zselyke mindent megeszik,amit eléje tettem,közben a szemem sarkából lestem,hogy Bogi csipeget az ételből,alig fogy,akkor láttam,hogy valami nincs rendjén. Reménykedtem,hogy az étvágytalansága csak az izgalom miatt tudható be. Este mikor lefeküdtem,belém hasított a felismerés,hogy ,, jaj,csak Bogi nehogy beteg legyen,,. S lám ma reggel tényleg belázasodott. Hogy milyenek az anyai érzések? Csaknem mindig így van? Hm.

Kis apróságok

2012-02-02T20:56:00.003+01:00

Két napja Zselyke nagyon tud örvendeni a nővérkéjének,mikor hazajön az oviból,olyannyira,hogy Bogcsi le se van vetkőzve, s máris fut hozzá kis buksijával Bogikám hasához simul.Újból elfut,majd megismétli hangos kacagás kíséretében Bogihoz simulva,hogy itthon van.

Van a fogmosás..Fordított sorrendben akarta Bogi végezni,hogy előbb az apja olvasson neki mesét s aztán moss fogat,holott már épp kezet mostunk,csak megint nem kelünk fel fogat mosni hamár a fürdőben vagyunk. Bánom is én,hogy rákiabáltam Bogira,mert néhanapján rettentően makacs tud lenni:)Talán többször is,mert az én nagylányom mindig valami mást akar csinálni,mint amire én megkérem s ilyenkor valami kibúvót keres,hogy ,,majd,mikor ezt vagy azt megcsináltam,vagy előbb ezt meg akarom csinálni s utána jó? Hasonlókat talál ki,de mindig így van.

Berg Judit: Rumini

2012-02-01T20:53:00.004+01:00

Bizony mondom,hogy rengeteg hasznos és újabb gyerek-vagy ifjúsági könyvek jelentek meg,hogy egyszerűen felkeltette az érdeklődésemet,hogy csak egyet említsek meg pl.Berg Judit: Rumini című könyve,amely négy részből áll. Kíváncsi voltam,hogy miért szeretik annyira a gyerekek,a Rumini könyveket?! Ezért mi tagadás,anyukámtól simán kivettem két könyvet az első részes Ruminit,és a második részt is Rumini Zúzmaragyarmaton:)

Az elején attól tartottam,hogy nem fog tetszeni a könyv,de tévedtem,mert ahogy tovább olvastam,egyre jobban a szívembe zártam, a Szélkirálynőn hajózó bátor kisegerek sorsát. És főleg együtt izgultam, a főszereplővel Ruminivel,mert sokszor keveredett különböző kalandokba,ahonnan aztán sikeresen ki jutott a bajból. Egyszerűen vidám,kalandos,izgalmat keltő és nem mindennapi könyvet tartja a kezében az olvasó,aki egyszer elolvassa a Rumini könyvet.
Bátran ajánlom mindenkinek.

Emlékszem,hogy pár évvel ezelőtt,milyen nagy szenzáció volt a Harry Potter könyvek.Valóssággal kellendőek voltak, és minden gyerek elolvasta. Akkoriban nem értettem,hogy mi ez a nagy felhajtás,hisz azt mondtam magamnak,hogy jobb nem is lehet,mert van elég ifjúsági könyv,amit érdemes a gyerek kezébe adni. De, amikor a gyerekek, az újonnan megjelent könyveket elolvasták,akkor már kérem szépen megszerettek olvasni. Sőt,még azok is elolvasták, akik azelőtt semmilyen könyvet nem vettek a kezükbe.

Rájöttem,hogy jobb a gyereknek először,olyan könyvet adni a kezébe,ami nem unalmas számára és megszeretnek olvasni:)
Amikor elolvastam a Harry Pottert,A gyűrűk urát és most a Ruminit, arra gondoltam,hogy aztán én tényleg, ugyan mit akarok ezekkel a könyvekkel? Nem vagyok normális,hogy ezeket el akarom olvasni?! Hisz,már férjes asszony vagyok ,s nekem a komoly történelmi,szépirodalmi,kalandos könyveket illik a kezembe vennem,de aztán utólag nem bántam meg,hogy mégis elolvastam az ifjúsági könyveket. Volt ami tetszett, és olyan is volt, ami nem tetszett.....

Farsangra hangolódva

2012-02-01T20:46:00.002+01:00

Február 16-án lesz, az ideális nap Bogiéknál ,az oviban. E
Ez lesz az első,olyan farsang,hogy most már a szülők is mehetnek,mert attól tartottam,hogy az idén is nélkülünk fogják megtartani,akárcsak a tavaly. Kellemesen csalódtam,mert így már látni fogom Bogit, ovistársai körében,mert ugyebár ritkaságszámba megy,hogy lássam,hogyan ,,viselkedik,,:)

Bogi fekete cica szeretne lenni.

Napikép

2012-01-28T19:49:00.007+01:00

Itt a tél

2012-01-25T07:23:00.003+01:00

Nem mintha eddig,nem lett volna tél,de most aztán mondhatom,hogy végre itt van az igazi TÉL,olyan amilyent a gyerekek mertek is volna álmodni. No,de komolyan mondom,hogy tényleg olyan tél bőrébe bújtunk amilyen nekünk megadatott gyerekkorunkban,hogy az embernek,most már van kedve korcsolyázni,szánkózni,sízni:) Az előbbire tanítom most Bogit,az utóbbira majd megtanítja Zoli.

Végezetül hozzáteszem,hogy én is életre keltem,tettre kész vagyok mindenre:)

Levelezőlisták

2012-01-23T21:22:00.003+01:00

Sokféle levelezőlista van,ami mondjuk ,hogy nagyon jó,mert az egy csoportban lévők leírhatják saját véleményüket,problémájukat vagy ha valamiben segíteni kell a másiknak,akkor rögtön írásba rögzítik. Ugyanaz a levél ,több emberkéhez is eljut.

Többek között,én több levelezőlistának vagyok a tagja a yahoogroupson,aminek kifejezetten örvendek,mivel több információhoz tudok jutni.

1. Csíki anyák levelezőlistája.
2. Boglárka csoport levelezőlistája,ahol a Bogi csoportjában lévő gyerekek szülei írhatnak egymásnak, sőt a két óvónéni is benne van a csoportban. Igy hamarább tudunk értesülni,hogy mit kell vigyünk az oviba,mikor vannak a különböző alkalmak, ünnepek illetve mikor tombol egy bizonyos járvány stb.
3. S akkor van még a Gimnáziumi osztálytársak levelezőlistája, a kémia-biológiások közt. Bizonyos értelemben összetartó volt a miénk. Most csak azért is jó ez,mert készülünk a 10 éves találkozóra,de az évek folyamán sem tudjuk egymást szem elől téveszteni. Ha valakire szükségünk van,akkor írunk.Vagy esetleg,ha valakit nem találunk,akkor egy másik osztálytárs a segítségünkre lehet:)
Negyedsorban,azon gondolkozok,hogy kellene nyissak egy újabb levelezőlistát,miszerint akik a Babes -Bolyain végeztünk a gyógypedagógiai szakon,tartsunk össze. Már csak azért is,mert 30-an voltunk s mint lányok:) A többségnek lányai vannak s hátha összetudnánk hozni egy babás-mamás találkozót:) És nem csak ezét,hanem azért is mert egész jópofa,vidám volt a mi osztályunk:)
Remélem az utóbbi is sikerül.

Korcsolyázás

2012-01-23T07:42:00.004+01:00

Boglárka tanulgat korcsolyázni,már két napja:) Egyre ügyesebb és egyre bátrabb.... No,az elején kicsit félt,úgyhogy előbb a nagyapja nyakába csimpaszkodott,ma már az egyik kezét kellett fogni s ment. Először nem akart velem korcsolyázni,de amikor látta,hogy előtte megyek jó messzire,már meg merte fogni a kezem:) Addig is a nagyapja jelentette számára a biztonságot. Hiába no,a végén már engem is fellöktek,a derekam érezte a hatását,na de bocsánatkérések közepette felsegítettek:)

Ezen hét folyamán én is vettem magamnak korcsolyát,úgyhogy szerdán már vihettem Bogit. Nagyon jó volt közös programot csinálni,mert ezúttal Zoli volt a néző,mi pedig Bogival a korcsolyázók. Pihenésképpen, viszont Zoli jó meleg forró teát is vett nekünk. Jól esett.
Sajnos hétköznap csak egyszer van közkorcsolyázás,de ilyenkor kevesen vannak,a hétvége pedig zsúfolt,legutóbb mikor először mentünk hétvégén Bogikám szegény megijedt a kígyózó sorbaállásban a nyomástól.Mikor a jégre mentek meg azért,hogy túl sokan vannak. Később megbarátkozott azzal,hogy attól amiért sokan vannak,még lehet korcsolyázni,már csak azért is mert látta,hogy nagyapja hokis társa is hozta magával az unokáját. Így már természetes,hogy nem akart lemaradni.

Megérkezett.....

2012-01-16T21:04:00.010+01:00

Ma délelőtt az oly régen várva várt korcsolya Boglárkának

Még a két ünnep körüli időszakra nyúlik vissza,hogy Boglárka korcsolyázni szeretne,hogy mikor kapja már kézhez a korcsolyát? Mikor korcsolyázhat? Miért nem korcsolyázhat még? Miért nincs korcsolyája? Így tovább a végeláthatatlan kérdéseivel ostromolt. A kezdeti nehézséget az okozta,hogy a szemműtét után egy hónapig nem ugrálhatott, futhatott,balettozhatott,korcsolyázhatott ,de most már mindent szabad neki:)

Kezdem azzal,hogy amikor itt voltak Erikáék minálunk,megbeszéltünk,hogy megyünk korcsolyázni a lányokkal,de mivel frissen műtötték Bogit,így aztán még a huzattól,hidegtől is féltettem a jégpályán,még kölcsönbe kapott korcsolyával is.Ezért nem mentünk be. Ekkoriban Boglárka végtelenül el volt keseredve,hogy nem korcsolyázhat...... hiába próbáltam meggyőzni,hogy van még ideje hogy megtanuljon.
Akkor szakadt el végleg a cérna Boginál,amikor ez év elején el mertem menni egyetlen este a barátnőimmel korcsolyázni s őt nem vittem:( A már-már feledésbe merült korcsolya,újra a felszínre tört,így aztán kezdődött elölről,hogy mikor kaphat korcsolyát? Gondoltunk egyet Zolival,hogy miért ne kaphatna Bogi is egy korcsolyát? Mire várunk? Elvégre lassan ötéves lesz, kipróbálhatja és amint látom sok kisgyerek ropja a jeget kis korcsolyájával. Hát így . Mígnem végül körülnéztünk a városban,de a végeredmény az lett,hogy aztán a interneten rendeltünk egy korcsolyát Boginak,olyant amit lehet hosszabbítani. Lehetőleg,olyan korcsolyát akartunk,hogy ne legyen fűzős és tartsa meg a bokáját. Majd Zselyke örökli.Hacsak őt nem adom be műkorcsolyára,ami naponta reggeli hétkor kezdődik. Ez még távoli cél.
Mégjó,hogy bármikor mehetünk korcsolyázni a mellettünk lévő jégpályára télen,tavasszal,nyáron kivéve a május-júniust és ősszel).)Csak éppen Bogikám tanuljon meg korcsolyázni és szeresse is.
Hogy őszinte legyek,ezt a korcsolyát már megkapta,előre az ötéves születésnapjára Marika mamától! Ajándék ez az első korcsolya.

Anyutól az unokáknak

2012-01-16T21:03:00.006+01:00

Édesanyám kötött Boglárkának pulóvereket és hozzá sapkákat. Imádom az ízléses kötéseit,mert én ugyebár kötni nem tudok,sosem volt az erősségem és főleg türelmem sem a kézimunkához. Ezért hálás vagyok anyukámnak,azért az időért és türelemért amit feláldozott a kötésnek. Nekem pedig azért,mert szeretem öltöztetni a lányaimat.

Ezt a ruhát ma kapta Boglárka,és ugyancsak Zselykinek is készül ilyen ruha kisebb méretben. Alig várom,hogy egyformában lássam a lányaimat:)

Elgondolkodtató

2012-01-16T13:37:00.003+01:00

Román vagy magyar csoport kell a Gyereknek? Porsché Éva, a tanítók tanfelügyelője küldte ezt a levelet a Csíki Anyák levelezőlistájára!
Figyelmetekbe ajánlom Péntek János professzor levelét:

Kedves Szülő! Mielőtt döntene ebben a kérdésben, amely egy életre meghatározó lehet gyermeke számára, kérem, olvassa el, és gondolja végig alaposan, mi nekem erről a véleményem szülőként, tanárként, a hazai nyelvi helyzettel foglalkozó kutatóként.

A magyar nyelv még Romániában sem értéktelenebb a románnál: a román a románok anyanyelve, a magyar a magyaroké. Akinek magyar az anyanyelve, annak az még értékesebb, fontosabb is minden más nyelvnél. Fontos és értékes, mert elődeink évszázadok alatt kiművelték, mindenre alkalmassá tették, amire az embernek szüksége lehet, amikor beszél, olvas vagy ír.

A román hivatalos nyelve az országnak, a magyar az ország legnagyobb kisebbségének nyelve, a mi nyelvünk. A Székelyföldön a legtöbben ezt a nyelvet beszélik, Erdélyben a lakosság 20%-a, azaz minden 5. ember. Mellettünk itt van Magyarország és itt vannak a többi Kárpát-medencei magyarok. A Kárpát-medencében éppen mi, a magyar anyanyelvűek vagyunk a legtöbben. Az pedig, hogy többen leszünk-e a jövőben vagy kevesebben, az is éppen szülői döntéseken múlik.

Országunkban a magyar nyelv használatának széleskörű, törvények által biztosított lehetőségei vannak éppen az oktatásban, az egyházak életében, a tudományos életben, a közigazgatásban, a közéletben. Fontos tudnia, hogy a magyar nyelvű oktatást, a magyar iskolákat a magyar állam és az erdélyi civil szervezetek is jelentősen támogatják ösztöndíjakkal, tanulmányi kirándulásokkal, anyanyelvi versenyekkel és táborokkal. A szorgalmas, tehetséges gyermekeket különösen.

Ha gyermeke a magyar nyelvet tanulta meg elsőként beszélni, akkor írni-olvasni is könnyebben megtanul ezen a nyelven. Az olvasással pedig megismeri ősei történelmét, a magyar irodalmat, mindannyiunk közös kincsét: a magyar kultúrát, szülei vallását. Az anyanyelv tanulása nem ér véget az elemi vagy általános iskolában, a középiskolai és egyetemi tanulmányok során válik magabiztossá, kellően gazdaggá.

Ha gyermeke ezen a nyelven tanul, gyorsabban, pontosabban szerzi meg ismereteit, és amit megtanul, az emlékezetében is inkább megmarad.

Igaz: itt a mi szülőföldünkön fontos a román nyelv megtanulása és ismerete is. Két nyelv még több lehetőséget biztosít újabb ismeretek megszerzésére, szakmák megtanulására. Arra is, hogy eligazodhassunk a mindennapi életben: a hivatalokban, az üzletekben, utazás közben. Hogy beszélni tudjunk szomszédainkkal vagy azokkal, akikkel találkozunk, megismerkedünk.

De ahhoz, hogy a gyermek megtanuljon románul, nem szükséges román tagozatra, román iskolába járnia. Azt saját szorgalmából és a magyar iskolában is megtanulhatja, és mindenütt gyakorolhatja. És a román nyelvet is nagyon jól meg kell tanulni: sokféle változatában: ahogy az utcán beszélik, ahogy a könyvekben írják, ahogy a televízió közvetíti műsorait. Csak ez a mélyebb és változataiban kiterjedtebb nyelvismeret válik igazán hasznossá, értékessé az életben.

A két nyelv ismeretének, a kétnyelvűségnek akkor van igazi haszna, ha mindkét nyelvben magas szintű, és ha annak az alapja az anyanyelv: ahogy otthon beszélik, és ahogy közös változatában a legtöbb magyar ember írja és beszéli. Ez az ismeret, ennek mindennapos használata tarthat csak meg bennünket műveltségünkben, magyarságunkban. Ennek alapján, ehhez hozzáadva kell megtanulni, és használni a román nyelvet. És lehetőség szerint más nyelveket is.

Ha Önöknek, a két szülőnek különböző az anyanyelve, akkor a gyermek bizonyára párhuzamosan mindkét nyelven megtanult beszélni. Ilyen esetben az a jó, ha a gyermek a továbbiakban is megmarad mindkét nyelvben. Ezt úgy lehet elérni, ha az egyik oktatási ciklust az egyik, a másikat a másik nyelven végzi. Még ilyenkor is jobb a magyarral kezdeni, az alsó tagozatra (I–IV. osztály) magyar osztályba íratni a gyermeket, hiszen ott a román órákon románul is megtanul írni-olvasni, és később nem okoz számára nagy nehézséget, hogy románra váltson. Ha viszont ezt kihagyja, már nem tud visszatérni a magyar nyelvű íráshoz, olvasáshoz.

Sok minden nem igaz abból, amit mások tanácsolnak, még ha jó szándékkal teszik is.

Nem igaz az, hogy aki románul tanul, jobban boldogul az iskolában és később az életben. Ellenkezőleg: tudományosan is igazolták, hogy a második nyelven nehezebb az előrehaladás az iskolában. A magyar nyelven való tanulásnak pedig javultak a lehetőségei, lényegesen megnőttek az esélyei: folyamatosan bővül a szakoktatás és a magyar egyetemi hálózat. Abból pedig senkinek nincs hátránya, ha tanulmányait végig anyanyelvén folytatja.

Nem igaz, hogy a magyar nyelv jelenti a terhet, egy tantárggyal többet az iskolában, megnövelve a heti órák számát, a vizsgák számát. Gyermekeink számára ez az a tantárgy, amellyel megalapozzák anyanyelvi műveltségüket, minden egyéb iskolai tanulásnak az alapja. A magyarok számára a román nyelv és irodalom jelenti a többletet, ezt azonban jó lehetőségnek kell tekinteni, és vállalnia kell minden Romániában élő magyar gyermeknek, éppen azért, hogy több lehessen, hogy semmi ne jelentsen számára akadályt.

Igaz viszont, hogy aki már kisgyermek korában román iskolába kerül, az sohasem tanul meg rendesen magyarul: nem fog tudni írni, kín lesz számára az olvasás.

Igaz viszont, hogy nehezebben boldogul majd más iskolai tantárgyakkal is.

Igaz viszont, hogy az eredeti magyar nyelvtudása is megkophat az idő múlásával, lassan azt is elfelejti, amit kisgyermekként megtanult.

Igaz viszont, hogy ebben a 2. nyelvben kevésbé lesz magabiztos, egyéniségében is bizonytalanná válhat.

Igaz viszont, hogy a jobban ismert és beszélt 2. nyelv eltávolíthatja magyar rokonaitól, ismerőseitől, átvezetheti a másik nyelvet beszélők társaságába.

És igaz az is, hogy az új nyelv és az új kapcsolatok meggyengíthetik magyar tudatát: teljesen felcserélheti nyelvét, feladhatja magyarságát.

Mi tehát a nyeresége annak, ha gyermeke magyar nyelven tanul?

Teljes értékű ember lehet, megmarad a magyar nyelvben és a mi kultúránkban, magyarságában. Tökéletesen megtanulhat románul és más idegen nyelveken is. Szakmákat tanulhat, egyetemen tanulhat.

A magyar nyelvet szeretni lehet. A magyar nyelvet szeretni kell!

Mi történik, ha a román nyelvű tanulást választja?

Akkor is teljes értékű ember lehet, de számolni kell azzal, hogy eltávolodik a magyar nyelvtől, ő vagy gyermekei már könnyebben cserélik fel magyar nyelvüket, vallásukat, nemzetiségüket a többségire, a románra.

Vigyázzon gyermekére! Most helyette dönt: döntsön okosan, döntsön felelősen!

Kolozsvár, 2011. január 22.

Péntek János
Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége – Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

Órarend

2012-01-15T22:07:00.004+01:00

Legjobb lesz,ha minden napra vagy egy hétre, előre megírom az órarendet,hogy ne kelljen kapkodjak.Értem ezalatt,hogy mikor mit főzzek,Bogit mikor hová vigyem,ha itthon van mivel foglaljam el,azonkívül,hogy már rutinos nálunk az esti mese és az elalvás előtti ima. Zselyke már egy másik eset,ő szépen eljátszik egyedül is ha Boglárka is ugyanabban a helyiségben van. Akár ketten is,ha úgy van kedvük.De amikor Bogi mással van elfoglalva,mondjuk társasozik,legózik vagy éppen rajzol,akkor Zselyke rimánkodik,hogy vegyem fel,hogy ő is lássa mit csinál a nővérkéje. Hozzáteszem,hogy Zselyke igényli,hogy állandóan felvegyük,puszilgassuk és csakis vele foglalkozunk.Habár ért mindent amit mondunk,még ha nem is beszél mondatokban.
Most olyan érzésem van,hogy felgyűltek a napi teendők,és azt hiszem kisit magasra törekvő akarok lenni,bár még nem vagyok egészen az, de igyekszem.

Szeretek sütni-főzni,de nem mindig van kedvem,mert inkább a gyerekeket figyelem és rendmániás vagyok. Most lassan ebből is engedek,hogy ne zavarjon engem ha halom mosogatnivaló van ,vagy egy-egy morzsa van az asztalon, hogy percenként törölgessek,mert ez időpazarlás.Közben egész nap hallgatom a gyerekzsivajt,éljek a pillanatnak,és aztán amit nem szeretek az maradjon utolsónak.
Szeretnék új recepteket kipróbálni,és ezt előre eldönteni,mert ugye be kell vásárolni is előtte,ha valami nincs itthon. Lassan ezt is ideje lenne bevezetnem.
Le szeretném írni azt is,hogy Boglárkát mivel foglaljam el itthon,mikor nincs óvodában. Zselyke sokat hall és lát,viszont vele is külön,a korának megfelelően kell foglalkozzak,mert én így szeretném. Vidám és huncut kislány,szereti ha dögönyözzük,sőt ha lehet élvezi.

Vannak programok külön Boglárkának és Zselykének,ahová kell vigyem,amikor tudunk menni.
Boglárkának holnap érkezik meg a korcsolyája,úgyhogy viszem tanítani,de csak akkor tudom vinni amikor zajlik a közkorcsolyázás. Apukám is fogja vinni Boglárkát tanítani korcsolyázni,mikor ideje lesz.
Péntekenként viszont jár balettre.
Zselykét pedig hétfőn délelőtt viszem az Albert házba zenebölcsibe.Van még a Salveo egészségmegőrző központ,ahol van játszóház is,a baba-mama tornán,sószobán kívül.

Nem is beszélve az én két tervemről,amit nem merek még magamnak is bevallani. Most utólag állítom,megnyugtat az a tény,hogy zároltam a blogomat,mert mégiscsak mindenkire nem tartozik a mi életünk,hogy nehogy már valamilyen terv füstbe menjen.

Amikor Zselykének...

2012-01-14T23:24:00.004+01:00

Ennie kell,akkor mondja apapaaaaaaaaaaaaa,apapaaaaaaaaaaaa.
Amikor az apja kell,akkor ezt mondja aapaaaaaaaaaaaa,aapaaaaaaaaaa.
Olyan édes,hogy ilyenkor folytonos puszilhatnékom van:)

Merész lépések,avagy a 2012 éve

2012-01-14T22:14:00.004+01:00

Lassan elérkezettnek érzem az időt arra,hogy nekifogjak egy saját gasztroblogot nyítni, és beleírni olyan recepteket amit, itthon el tudok készíteni,de őszintén a családnak is ízlik:)Rengeteg ínycsiklandozó receptek találhatók a könyvektől kezdve az internethálózatig,hogy nehezen lehet kiválasztani,hogy mitissüssekfőzzek holnapra,egy hónap múlva,talán az ünnepekre vagy csak egyszerűen azért,mert így jól érezném magam. És pont.
És akkor nem hagyom ki a tortákat sem:) Bár én nem vagyok megáldva gazdag fantáziával,de azért jó ha tudom,hogy mit tudok illetve tudtam elkészíteni az étel kategóriák közt.

Épp készülünk a 10 éves találkozóra....
Nekiállok a sofőriskolának... bár ezt még kérdőjel övezi,mert a férj kell beszéljen a volt oktatójával,és egyben jó ismerősével is. A közeli családtagok ugyebár nem nagyon lelkesednek,ez írányú döntésemnek. Bizonyítékom már van,hogy igenis ezt a lépést mindenképpen megtehetem,mert már külföldön sokan vannak olyanok,akik az én helyzetemmel is együtt élve megtanultak autót vezetni. Csak kisvárosban furcsa ez,mert olyan ritka,mint a fehér holló. Már csak Ennél soványabb pláne nem akarok lenni,mint amennyi vagyok most,bár azért az ünnepek alatt felszedtem néhány kilót, nem sokat,de meglátszik rajtam.
Még azt se tudom eldönteni,hogy még ebben az évben menjek vissza dolgozni vagy sem? Ugyanakkor rájöttem,hogy szívesebben maradnék még itthon egy évet,amíg Zselyke is oviba megy. Majd meglátjuk.

Zselykét oktatja

2012-01-14T21:59:00.003+01:00

Ma ebédelünk az asztalnál,Zselyke az etetőszékben van,de már jóval hamarább megette az ebédjét,mint Boglárka,így aztán még belefért az idejébe,hogy a vízes poharából öntözze az asztalát. Erre Boglárka mondja Zselykének,hogy a vízes asztalon nő zöld fű te,rajta virág te és pitypangok te:) Azért még hozzáteszem,hogy Boglárka szórakozni szokott az étel fölött,így lassan megy le a falat nála.

Szemészet negyedszer

2012-01-09T20:14:00.002+01:00

Azért negyedszer,mert ha minden igaz, ma utoljára elmentünk Brassóba dr.Diana Cormos doktornőhöz,egy újabb kontroll vizsgálatra.Meg volt elégedve Boglárka szemeivel,és szigorúan állította,hogy többé nem kell megműteni,nagy kő esett le a szívemről,mert ezt állította harmadik alkalommal. Viszont újabb három hónapig,napi két órára kell csak letakarni Boglárka bal szemét,hogy a jobb szemét tornáztassa,erősítse. Mondjuk ennek,nem örvendtem nagyon,de ha kell akkor muszáj lesz szigorúan végigcsinálni ezt is.

Három hónap múlva visszamegyünk Udvarhelyre Kinga doktornőhöz,mert elvileg ő javasolta a műtétet és ő is kell lássa Bogi szemét,bár ettől nem tartok,viszont azt már tudjuk,hogy újabb szemüveget kell felírjon.

Utólag állítom,hogy az utolsó tartalék erőm is kimerült ,most estére,mikor egész úton hazafelé jövet azon gondolkoztam,hogyhogy 80 lejbe került a 20 pár gyerekszemtapaszt??? Mikor a neten utána néztem,hogy az 50 darab gyerekszemtakaró csak 48-58 lej között mozog. Holott anyukám mondta,hogy a műtét utáni első két konzultáció nem kerül pénzbe. Végül rájöttem,hogy 20 darab tapaszt kerül 30 lejbe,a vizsgálat viszont 50 lejbe gyereknek.
Na,most már tényleg a mai világban senki nem dolgozik ingyen,ha úgy vesszük. Az igazsághoz hozzátartozik az is,hogy kissé becsapódnak éreztem magam az est folyamán,de legalább ebből is tanultam.
Hál' Istennek, Boglárka jól van és ez a legfontosabb,a többi viszont nem számít.

Apró örömök

2012-01-09T07:12:00.007+01:00

Boglárka karácsonyi ajándékai. Azonkívül kapott hulahop karikát és 2 drb.mesekönyvet ami sosem hiányozhat a karácsonyfa alól. Zselykét sem kell búsulni,mert neki is jutott az ajándékokból bőven. De ezek az én kedvenceim is:)

Három napja együtt dominóznak Marika mamával.Imádják.

Szentesti képeink:)

2012-01-08T21:56:00.006+01:00

Képek innen:)

Röviden annyit fűznék.hogy szentesete először Marika mamához mentünk,utána Gabiékhoz s végül( ha valaki nem tudná,most mondom,hogy egy házban ,de külön lakrészben lakik három család), hozzánk eljött mindenki szüleim,öcsém és nagyszüleim is.
Karácsony első napján anyukáméknál ebédeltünk,másodnapján anyósom és Gabiék jöttek hozzánk ebédre,harmadnap Erikáékat láttunk vendégül szintén ebédre. Szerdán aztán a nagyszüleimhez voltunk hivatalosak,egy ünnepi ebédre.

Kicsit elfáradtuk,de megérte,ha úgy vesszük,hogy 2011-ben mindössze most az egyszer volt családi ebéd,ha jól emlékszem.

Okosságok

2012-01-08T21:28:00.004+01:00

Sokszor azt veszem észre,hogy Bogika amit gondol az a száján is,és hamarább eszébe jut egy-egy szó mondat ,mint nekem így aztán van kis segítségem:) Bizonyos értelemben,okosabb,ügyesebb mint én ,nem hiába na.

Hétvégén sétáltunk,mikor eszébe jut,hogy be akar menni a városba,hogy nézze meg a karácsonyfát.Kereste a szavakat,hogy mit is mondjon,mígnem kibökte,hogy menjünk be a város közepébe.

Tegnap kereste a színes cukorkákat,mígnem szépen megmondtam,hogy eltettem a kamrába és abból többé nem fog enni,mert nem egészséges. Erre Bogikám a jól megmondta a szemembe,hogy déd-nagymama még nem tudta megtanulni,hogy ne vegyen nekem több cukorkákat?!Jót derültem rajta:)

Ajándékképek

2012-01-08T20:37:00.008+01:00

Ezeket a fotókat kapták a családtagok tőlünk karácsonyra,bekeretezve:) És nem csak ezeket,hanem
innen is párat.

Napló

2012-01-07T19:19:00.009+01:00

Ezt a naptárt Zselyke Erika keresztmamájától kaptam ajándékba. Még iylen szép naptárom sosem volt,úgyhogy egyelőre nézegetem,becsben tartom,és azt hiszem a táskámban fogom tartani:)Bár még nem tudom mit fogok beleírni,de olyan dolgot szeretnék látni benne a kezem nyoma után ,amire örökre emlékezni fogok. Vagy olyan dolgokat megjegyezni,amik szeretném,hogy a közeljövőben valóra váljanak. Egyelőre az éjjeli szekrényemen pihen a fejem fölött:)

Ja,és a benne lévő versek lenyűgöznek,mert magát az életet meséli,ami többé-kevésbé igaz,ha jobban belegondolunk. Szeretem,mert minden oldal tartogat egy verset,ezért is esik nehezemre,hogy bele írjak,mert az olyan lenne mintha elcsúfítanám. Igy hát, még várok az írással.

Mi karácsonyunk

2012-01-04T16:23:00.011+01:00

Ilyen volt a mi szerény karácsonyunk:)

És itt voltak nálunk Zselyke keresztszülei Budapestről:) Nálunk ebédeltek és itt ültek estig,mert Lóránt szüleinél voltak megszállva. A lányok nagyon jól megértették egymást,a hangulat fenséges volt,hogy igazán sajnáltam,hogy olyan hamar elrepült az a fél nap,amit együtt töltöttünk.

Elsősorban mi kell alkalmazkodjunk,azokhoz akik hazajönnek Pestről látogatóba,mert sűrű programjuk van. Hát így.

Egyedül jelen pillanatban

2011-12-31T19:37:00.006+01:00

Nem egészen vagyok egyedül,de mégis..... mert egyedül fogok ünnepelni egymagamban,ami nem is baj,mert jól esik azon gondolkozni ami történt velünk ebben az évben,az utóbbi hónapokban is. Hosszú történet.Mondhatnám,azt is,hogy ez az év olyan volt,hogy kitombolta magát,amiről majd írni fogok. Viszont nem is gondolkodok a jövőn,mert ugyebár vannak hullámvölgyek mindannyiunk életében,mindannyian mások vagyunk,más a sorsunk,más az elképzeléseink mint bármi az életben.

Mindannyian kívánunk egymásnak tele érzelmekkel,tiszta szívből Boldog Új Évet,miközben senki sem tudja mit hoz a jövő.De olyan izgalmas ez az ünnep,reménykedve,várakozás teljesen nézünk elébe az új évnek,ami olyan titkot rejt magában,hogy az szinte ijesztő.Legalábbis számomra most ijesztő,az Új Év kezdete,mert tudom,hogy kezdődik egy új fejezet,egy hosszadalmas küzdelemmel teli év,ami nem is fog hasonlítani a 2011-es Óévhez. És azon gondolkoztam a minap,hogy miért nem lehet úgy átlépni az új évet,mint az egyszerű szokásos hétköznapokat mintha mi sem történt volna? Na jó,azért belefér egy kis buli is,de nem mindenki él ezzel a lehetőséggel,mert pl.kisgyerek van vagy egyéb okok miatt. Nálunk most mint a kettőből jutott.

Mondanom sem kell,hogy az utolsó napjainkat sem kímélte meg,minket ez év utolsó napja.Hogy miért?
Mert Zoltánnak gyomorgyulladása volt,aminek az lett az eredménye,hogy mentőt kellett hívni a mai nap délelőttjén, a biztonság kedvéért,mert én ehhez ragaszkodtam. Kapott görcsoldót és perfúziót.Hál Istennek jobban van,leszámítva a kis hőemelkedését és hogy egész nap aludt.Itthon.
Bár ezen esemény velem is előfordult,mégpedig Kolozsváron,de csak annyi,hogy görcsoldót kaptam.

Én viszont egész nap rohangásztam ,reggel nyolckor a gyógyszertárban kötöttem ki,miközben a szemeim előtt peregtek le a napi teendőim. Úgy ahogy sikerült alaposan végigcsinálnom a napomat.
Csorbát főztem,bécsit sütöttem,sikerült megcsinálnom a majonézes lencsesalátát,hogy legyen valami az asztalon ma éjfélkor,és az új év első napján.

Igen ám,de ma kénytelen voltam egyedül ebédelni és aztán vacsorázni,merthogy Boglárka egész nap Gabiéknál volt.Zselykét meg ugye külön kellett etessem,ha én nyugodtam akartam megebédelni:)
Viszont tény,hogy reggel annyira elegem lett ebből az évből,hogy fogtam magam és letéptem a falról ez év fali naptárját,hogy ne is emlékeztessen a történelemre.

De azért most estére,megjött a kedvem és várok valamire,de nem tudom mire.

Azért kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag,szerencsés Boldog Új Évet!!!
De ne felejtsük el,hogy más útvonalon haladunk,fejlődünk előre miközben öregszünk:)

U.i Valami vidám,világos háttérre vágytam ,ami feldob engem és köszönti az új évet.
Ez vagyok én és ilyen vagyok,mert az Ikrek jegyében születtem,hogy állandóan változtatnom kell valamin.

Szemműtét

2011-12-23T21:49:00.007+01:00

Némi huzavona és szívzakatolás után,legalábbis az én részemről határozottan,belementem a műtétbe,így aztán december 17-án sor került rá,szombati napon.

Szüleim elkísértek engem és Bogit Brassóba előzetes kivizsgálásra,hogy aztán döntsünk a műtét felől,ami után Cormos doktornő is megerősítette, azt amit Kinga doktornő. Hogy szükség van a szemműtétre. Fájdalmasan érintet,és hiába kérdeztük meg Cormost,hogy muszáj lesz megműteni?! Dr. Cormos is határozottan állította,hogy muszáj,mert hanem később tanulási zavarai lesznek,és az agy működteti a szemet,vagyis ismeri fel,hogy merre mozgassa. valahogy így.Hm. Igy aztán más választásunk nem volt,ott maradtunk Brassóba és egy panzióba szálltunk meg,nem messze a klinikától.
Édesapám hazajött,mi hárman ott maradtunk anyukámmal,hogy segítsen nekem,mivel úgy beszélni románul nem tudok,mint ahogy kellene a hallásom miatt. Viszont tény,hogy csak az orvos volt román,körülöttünk mindenki magyar volt,sőt a kis páciensek és azoknak a szülei is. Addig Zselyke Zolival maradt itthon.

Péntek este még sétáltunk Brassó központjában,megnéztük a nagy karácsonyfát,az üzleteket ami ámulatba ejtettek,mivel csak egyszer sétáltam Brassó környékén.Máskor átutazóban voltam. Boglárkát meglehetősen nem nyűgözte le a város,nyűgös volt és tudta,hogy mi vár rá másnap,annak ellenére,hogy felkészítettem. Este visszafelé menet a panzióba, édesanyám vett neki kifestős füzetet és ceruzákat,amitől megjött a kedve. Utána is egész este vidáman telt a hangulat:)

Az éjszakát inkább végigolvastam,mert nem volt türelmem aludni,de ugyanakkor nem is akartam a másnapra gondolni. nem féltem,mert valahogy tudtam,hogy jó lesz minden,de mégis ideges voltam. Utoljára elmondhatom,hogy alaptalanul.

Reggel hétkor keltünk,összepakoltunk mindent és felkerekedtünk a klinikára:Várunk.Volt négy gyerek és életkor szerint vizsgálta meg újból Cormos doktornő,és ugyancsak aszerint kerültek sorra a műtétre,dehát Boglárka volt a harmadik a sorrendben. A várakozás teljesen megviselte kicsi Bogikámat,amikor látta,hogy az elsőt hozták be szeme letakarva és mélyen alszik a kislány,akinek már a második szemműtétje volt.
Idegölő volt a várakozás,olyan meleg volt,hogy egy pillanatig azt hittem,hogy Boglárka lázas,mert ki volt pirosodva az arcocskája melegtől,izgalomtól,várakozástól,hogy a végére egy pillanatig pánikszerűen viselkedtem.De minekutána hamar észbe kaptam,hogy én kell nyugalmat plántáljak Bogiba,és ne lássa rajtam,hogy ideges vagyok. De igy is nehéz volt,mert állandóan cirógattam,magyaráztam,nyugtatgattam,hogy minden oké lesz,holott én se tudtam,mi fog ránk várni,csak sejtettem. Érzetem,hogy egyfajta nyugalom szállja meg a lelkemet,még akkor is ha szinte éreztem a szívem zakatolását.
Szerencsére a nővérek mint kedvesek voltak,és mint m betűs nevük volt Melinda,Melánia ,mert ugyebár anyukám is Melinda,az én második keresztnevem Melinda,hogy volt min egy darabig nevetgélni. Utána újból csend és vártunk.
Kb.félóra volt egy műtét. Először egy kislány ment be, mikor végeztek vele,utána bement az anyukája egy órára,amíg megfigyelés alatt tartják a műtét előtt,addig bevittek egy kisfiút.Egy hónappal kisebb Boginál,és ugyancsak Csíkból jöttek,akinek az apukája Zoltánnal jártak egy főiskolában Budapesten.Micsoda véletlenszerűség.

Mikor végeztek a kisfiúval,akkor behozták a kislányt a kórterembe,és következett Boglárka,de oda már én kellett bevigyem,mert nem akart mással együttműködni.Ami érthető volt. Én viszont zogokva jöttem ki,nem kaptam a helyem,sok vízet ittam és megettem egy banánt,mert reggel óta semmit nem ettem,aminek oka az volt,hogy Bogi ne lássa,mert éhgyomorral kellett neki műtétre menni. Hát így. Végül az a fél óra gyorsan eltelt,mire felocsúdtam már mentem is Bogi után,csak azon csodálkoztam,hogy már ébren volt.Utána következett a neheze.

Bogikám szeme lekötve,kapálózott kezével,lábával,hogy viszket a szeme,nem lát (levolt kötve),kapott oda szeméhez,meg volt szegény ijedve,hogy nem tudta egy pillanatig mi történt vele. Addig beszélgettem,babusgattam ,ölelgettem,puszilgattam a homlokát Boginak amíg felfogta,hogy ott vagyunk mindannyian,vigyázunk rá,minden rendben van,mígnem megnyugodott annyira,hogy a karjaimban átvittem a kórterembe. Ott aztán az ágyban próbálgatott aludni,de mégiscsak mondogatta,hogy viszket az orra,arca,homloka,lába,mert melege volt.Miközben arra vigyáztam,hogy nehogy a szeméhez nyúljon,de szerencsére nem történt ilyesmi.

Nagyon-nagyon jó,fegyelmezett kislány volt Boglárkám,és mindig engem figyelmeztetett,hogy most mit szeretne csinálni, a saját testrészein,mielőtt azt hinném,hogy meg akarja dörzsölni a szemét. Édes bogárkám. És ketten anyukámmal voltunk,ami könnyebb volt elviselni,mintha egyedül lettem volna Boglárkával.

Fél óra múlva aztán elaludt,de nem sokáig.Aztán mielőtt elaludt volna ,levettünk az egyik kötést mert zavarta Bogikát,a szemei persze pirosak voltak,amitől kissé megijedtem,de aztán megszoktam és elfogadtam a helyzetet.Viszont vigyáztam Bogira az öltözködésnél,hogy ruha ne érje a szemét,kikísértem a Wc-re saját lábacskáin kézen fogva,meglepően jól látott,csak a pupillái voltak kitágulva,amitől elég homályosan látott kissé.
Aztán a szükséges rövid vizit után,amig Bogika aludt összepakoltunk és vártunk. Apukám jöjjön utánunk,Boglárka ébredezzen és utána megevett egy fél banánt.Sajnos rossz vége lett,mert kihányta a banánt az orvossággal együtt a kocsiban hazafelé jövet. Ez volt a legkevesebb gond,annak örvendtem,hogy nem kellett egy napnál tovább maradnunk Brassóban,hanem a műtét után két órával,már úton voltunk,ami hatalmas megkönnyebülést jelentett mindannyiunknak.

Egy hétig,napi háromszor kapta a Tobradex szemcseppet. ha egy hétig nem is,de mindenképpen addig,amíg nem jön a kis kék cérna szeméből.

Annak ellenére,hogy Bogikám közérzete nem volt a legjobb,de a hazautat végigaludta,mert fáradt volt.

U.i És amit kifelejtettem,hogy mivel a vizeletében genny volt,még péntek délután az altatóorvos által javasolt Augmentint adtam be éjszakáig,hogy legyen valamelyest hatása. Ugyanakkor ha nem volna semmi a vizeletében,akkor is adtak volna más antibiotikumot,ami műtét előtt elengedhetetlenül fontos.
Nehéz volt,túléltünk és ami a legfontosabb,hogy Bogikám szeme szépen javulgat,de három hónapig halványodik a szem pirossága.

Hogy el ne felejtsem megjegyezni,azt sem,hogy igazából csak Boglárka tudja,hogy milyen egy szemműtét,mert ő élte át. Ő tudja a legjobban,hogy mit látott,mit érezhetett,mit csináltak vele,mondjuk mikor lefektették a műtőasztalra,hogy bele se merek gondolni. És most hasított belém az a felismerés is,hogy vajon tényleg megsimogatták akkor,amikor nem lehettem mellette? Bár meg vagyok győződve,hogy igen,mert hiszen sok gyerekkel van dolguk a csapatnak.
Én viszont csak egy anya vagyok,hogy legszívesebben átvettem volna a lányom összes fájdalmát,félelmét és mindent amit lehetett volna.

A szeretet ünnepéről

2011-12-20T22:24:00.003+01:00

Annyi minden történt és gyors egymásután zajlottak az események,hogy mire felocsúdtam,csak csupa fáradtságot éreztem a lelkem mélyén,hogy tényleg három napig csak az alvást kívántam (ami ugyebár ez elkerülhetetlen). Kibírtam,túl vagyunk mindenen.De olyan dolgokra jöttem rá,hogy érdemes mindenkitől és mindentől távol tartani magamat (magunkat),mert hiába van meg bennünk a jótékonyság érzése,ha egyszer ki nyítjuk a szánkat már minden el van rontva. Csak azért ,mert előbb meg sem fogalmaztunk magunkban amit ki akarunk fejezni,hanem először beszélünk és utána gondolkozunk. És akkor megvan a késő bánat. És még arra is rájöttem,hogy ahány félék vagyunk annyiféle érzéssel,gondolkodással és véleménnyel vagyunk egymásról,hogy az lehetetlen elfogadni.Inkább jobb,ha tudomást sem veszünk olyan dolgokról,amiről jobb nem tudni róla. Egyedül csak a Jó Isten ismer minket a legjobban,hiába beszélünk kifelé mást,mert az égiek azok akik mellettünk vannak,csak tudják,hogy mi lakozik a szívünkben,lelkünkben,elménkben.... Hozzáteszem azt is,hogy hiába gondolunk,vagyunk jó-rossz véleménnyel másokról, senki nem ítélkezhet fölöttünk,akárhogy akarjuk az életünket írányítani,csak valami kicsúszik a kezünk írányitása alól,mert nem mi irányítjuk az életünket. nem tudhatjuk mit hoz a holnap,mi lesz jövő hónapban és egy év múlva. Tehát elképzelhetünk akármit,egyedül csak a Jó isten tudja,hogy amire gondoltunk valakiről vagy valamiről az valóban tényleg úgy van-e? És vajon tényleg olyan a másik ember,aminek én gondolom? Ez az örök titok,amire soha nem fogok a nyomára bukkanni,csak egyedül a MINDENHATÓ képes,de egyszerű emberi lény soha.

Megtanultam,hogy a másik amit elmond egy bizonyos személyről negatív dolgokat,azt ne adjam tovább másnak,mert én iszom meg annak a levét( ezt csak én így mondom).
Megtanultam hallgatni,bármilyen nehéz is, de ha békét akarok, akkor imádkozok s jóra fordulnak a dolgok. legalább én nyugodt vagyok ilyenkor,ha tudom,hogy imádkoztam.

És karácsony közeledtével,rájöttem arra is,hogy nem vagyunk tökéletesek,miközben jól tudom,hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Igen ám,de a szeretet ünnepét igazából a a gyerekeink által éljük meg,mert Ők ártatlanok és szeretetreméltóak,őszintén kifejezik érzelmeiket,szeretetüket. Miközben a felnőttek távol állnak ettől (a szeretettől),inkább távolságtartóak és amit kimutatnak az csak egy színészet(kedvesség,mosoly,őszinteség és még sorolhatnám).Többnyire a látszat kedvéért mindent kimutatnak,miközben befelé megint más van bennünk. Sajnos!
lehet nem akarjuk elfogadni,de ez van.
De hál Istennek a gyerekeink őszinték,szeretetreméltóak,nem akarnak senkit megbántani és még sorolhatnám.De mi felnőttek néha ,,gonoszak tudunk lenni a szánkkal,, és ez az ami fáj most nekem,mert érzem,hogy nagyon sokan vagyunk hasonló cipőben,nehezen akarjuk a másikat elfogadni mondjuk egész évben. De év vége felé,karácsony közeledtével igyekszünk jóvá tenni ajándékokkal,beszélgetésekkel,hétvégi családi ebédelésekkel,amit egész évben nem voltunk képesek végigcsinálni. Csak azértis! Ilyen is van. Mindnyájan tudjuk,hogy a szeretet ünnepe nagy ünnep,de egyben kötelező is,de viszont egész évben úgy kell viselkedjünk egymással,hogy év vége felé,ne tegyük kényszerből a szépet. Sajnos azt látom,hogy mi felnőttek nem tudjuk őszintén,tiszta szívből kimutatni a másik felé a szeretetünket,de a gyerekek felé annál inkább.....

Legnagyobb kincseim és ajándékaim a gyerekeim és az ő szeretetük,amit meg kell őrizni akkor is amikor felnőnek. Most azt mondom,hogy féltem hogy egy nap valamilyen oknál fogva,egyszer csak elpárolog a gyerekeimből a nagy jótányi szeretet,jóság ami most bennük van,csak azért mert a világ fogja formálni őket. És teszi majd olyanná
őket ,amilyenné nem kellene legyenek. Igyekszek és próbálok türelmesebb,szeretetreméltóbb,jóságosabb lenni velük szemben és ezt sokáig megőrizni.Mivel én nőnek születtem össze kell tartsam a családomat és persze ez alól a férj sem kivétel,mert őt(férfit) is kell nevelni.....
Azt kívánom,hogy sok-sok év múltán is lássam a gyerekeim szemében azt a boldogságot,ragyogást, szeretet amit nekik tudtam adni nehéz helyzetekben is.
Azt is kívánom,hogy a mostani érzelmi pillanatok amit adok és kapok,soha,de soha ne múljanak el,mert ezek sokkal fontosabbak,mint az anyagi dolgok (kivétel nélkül ez is kell).

És nem utolsósorban reménykedem abban is,hogy majd ősz hajjal,köténnyel a derekamon eljön hozzám a három gyerekem a családjával és körbeülik az asztalt,eszik a finom főztjeimet,süteményeimet:) Miközben nézem a népes családomat és sugárzik belőlük a szeretet.
Hogy ezt elérjem,már most el kell kezdjek munkálkodni,apró lépésekben,türelmesen,kitartóan! Nem lesz könnyű,mert sokfélék és mások vagyunk mindannyian. Na,de hátha....

Hol vannak azok a régi szép idők,amikor nem volt így felpörögve a világ?
Hol vannak azok az idők,amikor a kanadalló előtt mesélnek nekünk,csak úgy hosszasan mindenféléről (tévé,számítógép kizárva).

Mindegy milyen világban élünk,csak szeressük egymást mindannyian,és mindenekelőtt a gyerekeink érdekeit tartsuk szem előtt( szeretet,vidámság,türelem,jóság és soha egy rossz szó ne hangzzon el előttük).
Bezzeg könnyű mondani mindezt,de nehéz megtartani és végrehajtani. Megpróbálom,mert akarom és hiszem,hogy sikerülni fog.

Zselykéről

2011-12-20T22:22:00.007+01:00

Azaz december 17-én este ,mikor nagy fáradtan hazajöttünk Brassóból Bogi szemműtétje után,Zselyke volt az aki némi vigaszt nyújtott nekem. Történt ugyanis,hogy Boglárka lefeküdt,addig én próbáltam némi falást magamba gyömöszölni,mert végtelenül fáradt és elkeseredett voltam,de mindebbe vegyült némi vígaszt is.Ammikor is Zselyke álló helyzetből,leguggolva szórta a szőnyegre a kifli morzsáit,majd újból felállt,hogy vegyen még egy rend morzsát,hogy aztán ismét leguggoljon és a földre tegye:) Ez volt az est egyetlen fénypontja. Legalábbis számomra,de ahogy Zselykit elnézegettem ,ahogy szórja a kifli morzsákat,lassacskán az erőm és az étvágyam is megjött,de a legkevésbé zavart engem a tele szórt morzsa. Másik gondom az volt,hogy Bogit lestem,hogy nehogy véletlenül is a szeméhez kapjon.

Zselyke elindult

2011-12-13T22:03:00.009+01:00

December 16-án,péntek este Zselyke megtette első önálló lépéseit a konyhaasztaltól egészen a kisszobáig,abbéli reményében,hogy megtalál minket.

Az igazsághoz hozzátartozik,hogy ez idő tájt épp Brassóban voltunk.

Újból szemészet

2011-12-13T22:03:00.006+01:00

December 13-án tettünk meg a második alkalmi látogatást az Udvarhelyi szemészetnél,dr.Szőke Kingánál. Bizakodva mentünk,hogy hátha valami csoda folytán,csak nem kell újból letakarni Boginak a,,lusta szemét,,hogy erősödjön. Bizonyos értelemben nem is tévedtem,de tartottam a legrosszabbtól,ami végül is elkerülhetetlenné vált Bogi érdekében. Történt ugyanis,hogy Boglárkát annyiban vizsgálta meg Kinga doktornő,hogy megnézte a szem korrigálását,mennyire lássa a különböző nagyságú,oldalállásban lévő villákat,azaz E betűt.Az utóbbi volt a legkevesebb,mert Boglárka jól lát,viszont tény,hogy csak valamennyit erősítette a négy napos takarás és az egy napos szünet a jobb szemét. Mi tagadás,bizonyos értelemben tartottam a műtéttől,holott a lelkem mélyén nagyon jól tudtam,hogy előbb-utóbb erre is sor kerül,mivel láttam,hogy a szemüveggel és a takarással,nem sokat korrigáltatott.

Hiába volt ez a második vizsgálat Kinga doktornőnél,mert határozottan állította,hogy kevésbé erősödött a jobb szeme,így aztán a műtét mellett tette le a voksot.Bár én határozottan elleneztem,hogy helyben a konzultációnál,hogy még csak ez hiányzott,mert nem akartam, Bogikát egy műtétnek kitenni. Végül elmagyarázta a szakmai óhaját,hogy végül is,miért lenne most szüksége Boginak szemműtétre és a vele járó nehézségeket a későbbiek folyamán. Állította azt is,hogy hét éves koráig föltétlenül,csak meg kell műteni,mert felnőttkorban már nehezebb lesz,legrosszabb esetben nagyon feltűnő lesz a kancsalság. Igy hát megkönnyeztem az én elsőszülöttemet,hogy már négy évesen mennyi mindenen kellett keresztül menjen,hogy bizony a szívem szakadt meg. Viszont az eszem szerint a legjobbat akartam Boginak,a szívem szerint hevesen ellenálltam ,mindennemű műtétnek ami ezután következett.
Végezetül Kinga doktornő megadta a Brassói dr.Diana Cormos telefonszámát,hogy beszéljük az időpontot a műtétre,amely december 17-én és január 7-én kerülne sor.Ambulánsan. Ugyanakkor Kinga elmesélte,hogy senki nem bánta meg s mindnek jól sikerólt a műtétje,akik Cormoshoz kerültek. Tény,hogy utólag tudtam,meg hogy Cormos doktornő az egyedüli,aki a gyermekszemhibákat korrigáltatja és Amerikában is tanult. nemegyszer eljutott a fülembe,hogy még Debrecenből és Budapestről is küldtek oda pácienseket Cormoshoz.

Igaz,a műtétbe hamarább beadtunk Zolival a derekunkat,hogy még az ünnepek előtt ezen is legyünk túl,hogy felejtsük el mindent ami a 2011 év tartogatott számunkra.És milyen jól tettünk,mer nagyon jól sikerült,de megérte. Erről írok a következő posztban.

A mi utcánkban

2011-12-08T20:55:00.002+01:00

Mellettünk lévő ház az evangélikus templom. Itt lakik a lelkész feleségével,lányával Adriennel és a májusban született kisfiával Károllyal. Velük megvan a távolságtartó viszony,sőt még csak nem is vagyunk köszönőviszonyban,merthogy valamiért nem kedvelnek minket. Ennyi baj legyen.
Viszont az utcánk másik oldalán,velünk szemben valamivel arrébb van az unitárius templom,ott viszont van Bogi korú kislány (ő nagyobbik). Mát tavalytól jó szomszédi viszony szövődött Zoli és Sólymosi Alpár lelkész között,úgyhogy sokszor megállnak s elbeszélgetnek az élet jó dolgairól. Elsődleges szempont a család náluk,úgyhogy sokszor dicsekednek az apák egymás lányairól:) Nemegyszer Zoli és Bogi szomszédolni voltak Alpáréknál, úgyhogy fogalmam sem volt,hová lettek oly sokáig apa és lánya egy nyári délutánon:) Azóta pedig ha találkoznak is,nem tudják megállni,hogy egy-két szót ne váltsanak a lányos apák.

A begyejzés címe is azt mutatja,hogy a mi utcánkban sok lány lakik,mint hasonló nevekkel:)
Egyrészt érdekes,másrészt vicces és olyan jó érzés tudni,hogy ebben az utcában van két Boglárka és két Zselyke nevű kislány,kis korkülönbséggel születtek.
Az unitárius lelkésznek három lánya van Boglárka egyidős a mi Bogikánkkal,a középső Zsófi és a 2011.december 3-án született a legkisebb Zselyke nevű lányuk.
Legutóbb,mikor Zoli találkozott Alpárral büszkén ecsetelte,hogy megszületett a harmadik kislánya és a mi lányunk neve annyira megtetszett nekik, hogy végül a Zselyke névre keresztelték:)
Tényleg jóérzés a nagycsalád ( főleg ha három lány van),a nevek kiválasztása és hogy tőlünk választottak egy nevet a legkisebbnek.

Mikulásjárás minálunk

2011-12-06T20:32:00.007+01:00

December ötödikét követő két napon Boglárka teljesen ki volt borulva,úgyhogy jobbnak láttunk ha itthon marad és alszik egyet,már csak azért is mert az egyik szeme letakarva fél nap az óvodában mégiscsak fárasztó egy négyévesnek. És mindezek tetejébe hozzátesszük a két napos Mikulásjárást is, amitől Boglárka nem volt elragadtatva,bár az ajándékoknak nagyon örvendett.

Kezdem azzal,hogy december első hétfőjén ment oviba,délutánra pedig eljött hozzánk a szüleim,nagyszüleim és Gabiék Mikulása. Igen ám,de arra már nem gondoltunk,hogy Gabi hoz egy Mikulást magával és a csomagjaival,ennek ellenére Boglárka amikor meglátta az, ,,igazi Mikit,, épp ott ült a kanapén. Hiába jött a Mikulás mihozzánk, nemhogy nem fogadta,hanem fel se állt,hogy üdvözölje.Inkább megtartotta a kellő távolságot és szájában huncut mosollyal szemlélte a Mikulás bácsit ,de hogy verset mondjon vagy elvegye az ajándékot távol állt az én lányomtól. Sőt, még egy kép erejéig sem akart a Mikulás mellé ülni akár az ölemben is vagy Zselykével az élen :) nem az a fajta típus az én lányom,hogy ,,jaaaj itt jön,ott jön a Mikulás vagy épp a nyakába boruljon,, (ezt én mondom így fogalmazva). Mindezek tetejébe mellőzném a sok édességet,inkább valami apróságot(gyümölcsöket vagy bármi aminek örülni tud) várok el, édességek helyett a Mikitől és az Angyaltól.

De amilyen laza volt a hétfői Mikulás fogadtatás Boglárka részéről, amiből Zselyke nem érzékelt semmit. Neki természetes volt a fehér szakállas bácsi, mert neki elég volt a sok vendég ,és a kis zongora amit kapott:) Amit mondani akarok kedden az óvodában már nem félt a Mikulástől,sőt még egy verset is elmondott, ahogy ilyenkor szokás lenni gyerekközösségben Mikulásjáráskor. Ennek igazándiból örvendtem,bár estére annyira kifáradt,hogy rendesen és erősen pislogott,amit nem csodálok annak függvényében,hogy az egyik szeme le volt takarva (remélem hamar megszabadulunk ettől is).
Szerdán természetesen már nem ment oviba.
Ilyen volt az idei Mikulásozás.

Kitalálós versikék

2011-11-30T22:39:00.008+01:00

Egészen felfordulás volt ma minálunk. Ugyanis jött a karbantartó mester,hogy engedje ki a fűtőtestekből a vízet, cseréljen csöveket mert esett le a nyomás a kazánnál,addig mi hárman a kis szobába csoportosultunk az olajkályha mellett:)

Zselyke az ágyban játszott ( nem is tudtam volna Zselykit földre tenni a nagy rendetlenségben), addig mi ketten Bogival kártyáztunk,míg elő nem vettünk a polcon régóta pihenő Nyulász Péter: Mi az ami című könyvet. Én felolvastam Boginak a verseket és mondanom sem kell,hogy meglepő módon Bogi jól tudta a válaszokat.Ha pedig nem tudta kitalálni miről van szó,elég volt belenézzen a könyvbe,hogy némi gondolkodás után rávágja,hogy mit jelent a vers egy szóban:)
Annyira megtetszett Boginak a kitalálós versikék, hogy este még lefekvés előtt is mese helyett, kérte, hogy olvassak a versekből,hadd találja ki mi is rejtőzik a versben:)

Jókat derültünk. Kellenek a nagy kacagós,hancúrozós esték (közben én fulladoztam a nevetéstől,mert tudniillik köhögő rohamot kaptam,mert még nem gyógyultam ki teljesen a hűlésből, közben Bogi fogta le a számat,hogy már olvassam tovább).

Szemes

2011-11-28T20:37:00.008+01:00

Figurás szemtakarót szeretik a gyerekek.... de most ezek az idők járnak mifelénk,hogy szigorúan erősítjük a szemét naptár szerint.

Ez a kép tetszik a legjobban:)

Az idén először februárban voltunk utoljára Bogikával a szemorvosnál. Akkoriban arról volt szó,hogy ez év májusában vissza kell menjünk vele a szemészetre. Mielőtt részletekbe bocsátkoznék tudniillik,hogy Ráduly doktor már elég idős,úgyhogy az én lányom nehezen nyílt meg előtt,félszeg volt és nem akarta megmutatni azt sem ,hogy milyen írányban mutat a villa azaz E betű.
Viszont nekem és Zolinak is van szemüvege, ezért mindkettőnknek megvolt a külön szemész szakorvosa, de végül is Zoli régi szemorvosához mentünk (már csak azért is, mert Zoli jobban megbízott az övében,mint az enyémben s állítólag ahány szemorvos van a mi városunkban az összes egy,, paraszt,, fennhordja az orrát amiről én is bebizonyosodtam). Azt már láttuk,hogy Boglárka nem akar együttműködni az apja által választott idős szemorvossal, aki ráadásul új szemüveget sem tudott adni Boginak,azt sem tudta megállapítani,hogy mennyire látja Bogi a villát különböző nagyságban. Igy aztán azzal hagytuk el a rendelőt,hogy májusban találkozunk abban a tudatban,hogy eltelik három hónap Bogi bátrabb lesz és akkor együtt fog működni az orvossal. Igen ám, de a májusi szemészlátogatás különböző okok miatt (Zoli egész napos munkája,az én egy hetes képzésem,apósom betegsége miatt és ami azelőtt történt nem volt idő erre is gondolni). Teltek -múltak a hónapok,viszont én a lelkem mélyén tudtam,hogy minden jóban van valami rossz és fordítva még ha nem is mentünk vissza a megbeszélt időpontban a szemészetre. Végül aztán csak nagytatámat meg kellett műtsék szürke hályoggal Udvarhelyen (tényleg még most sem tudom,hogy nagymamám vagy tudja kicsodája honnan szerezte meg az Amerikában is tanult Szőke doktornő címét,hogy aztán mi is oda kössünk ki?).
Minden esetre hálás vagyok nagymamámnak,hogy aztán sikerült nem mindennapi időpontot egyeztetni Dr.Szőke Kinga doktornővel még akkor szeptemberben( két-három hónapot is igénybe vesz a várakozás,mer tele van lista nála) ,hogy legalább Boglárkát vigyük oda.

Végül csak sikerült szeptember 8-án meglátogatni a fiatal,kedves és nem utolsósorban Amerikában is tanult (persze azt hittem egy a sok közül ,de kellemesen csalódtam) Szőke doktornőt akit Boglárka is hamar megkedvelt. Első perctől fogva egyedül beült a nagy vörös,forgószékbe és bámulatos ügyességgel,meg tudta mutatni,hogy milyen irányba vannak a villák,hogy még saját magam is meglepődtem:) Sőt,még akkor is leesett az állam,amikor a doktornő akkor is vette a fáradtságot,hogy lehúzza Bogi cipőjét,hogy ne mocskolja össze a széket,mert fel kellett térdeljen...... Nem csodálkozom,hogy együttműködött a vidám,hosszú természetes szőke hajú doktornővel,hiszen ért a gyerekek nyelvén. Mindezek tetejébe,nemhogy kedves,de türelmes is .......

Boglárka viszonylag jól lát jobb szemére 1,50, bal szemére 1,25 lencsét kell használjon.Most egyelőre. Viszont van egy nem örvendetes oldala a vizsgálatnak ,hogy a jobb szemét erősíteni kell a bal szeme eltakarásával. Bár számítottam erre,hiszen az Z.-nak is ez volt gyerekkorában,hogy havonta kellett Vásárhelyre menjenek ellenőrzésre. Most úgy látszik a sors ismétli önmagát,mert december 13-án újból fel kell menjünk Udvarhelyre egy hónapos itthoni kezelés után. És lehet ez évekbe fog telni. Nem lesz könnyű,de szigorúan végig kell csináljunk,ha nem akarjuk,hogy műtét legyen a vége de én nem látom,hogy ez lenne. És mégis félek,de kevésbé ha látom ,hogy az előírásoknak megfelelően kezeljük,akkor kinövi (bár én bizakodó vagyok). tegyük hozzá mindezekhez,hogy amikor megtudtam,hogy az egyik szemét el kell takarni végtelenül el voltam keseredve,hogy aludni nem tudtam a vizsgálatot követő éjszaka. Hogy fog járni óvodába? Mit szólnak majd a gyerekek? Hogy fog majd balettre járni? Ez a legkevesebb baj,viszont féltettem Bogit,hogy hogyan fogja viselni azt,hogy egyik szeme le lesz takarva? Féltettem a lelkét és mindenét ami végbemegy benne..... Szerencsére a kezdeti nehézségeken túl vagyunk,mert Bogi pár napig nem ment oviba amikor fel tettünk a szemtakaró tapaszt a bal szemére. Épp hogy nem sírtam el magam előtt,de az én lelkem nagyon nehéz volt.
Amilyen nehéz volt a kezdetén olyan gördülékenyen ment minden. Boglárka hagyta,hogy feltegyük a szemtakarót,bár az igazsághoz hozzátartozik,hogy hamar elfáradt,lefeküdt aludni úgy ahogy és ez így ment az első négy nap.,amíg meg nem szokta. Azóta már óvodába is volt,balettre is mehet úgyhogy be lesz takarva az egyik szeme (mert lesznek olyan napok ,amikor nem lesz szükség rá). Négy napig szigorúan le kell takarni és egy nap szünet s így tovább,hogy erősödjenek a jobb oldali szemizmok,amelyikkel kissé befelé néz és csakis azt használja. Aztán meglátjuk a következő vizsgálaton mit mondanak.
Ezek után nagy a valószínűsége annak,hogy havonta fel kell járni Udvarhelyre ellenőrzésre. Nyugodt vagyok,mert legalább tudom,hogy határozott,fiatal,kedves és határozott a doktornő aki nem húzza az időt és érti a dolgát s aki tudja mi ilyenkor a teendő.
De hát jót választottunk. Ha kicsit megkésve bár,de érdemes volt várni a megfelelő orvosra, akiről tudom,hogy Boglárka is kedvel, mert hosszú útat kell bejárjunk amíg a végére nem érünk a dolognak.
Ez van.
Kis Bogi száj:
Egyik este le akarom venni a szemtakaró tapasztót ,mire Bogi rám szól:,, Olyan jól látok anyuka, hogy ne félj:) Ez többé kevésbé jól esett..... hát hagytam.

Amikor megkapta az új szemüvegét, azon az estén alaposan körülnézegette ,mígnem egyszercsak azt mondja,hogy ,,Olyan szép,hogy gyönyörű,,:) Olyan boglárkásan mondta. Különösen jól esett,hogy ilyet mondott az én kis Boglárkám,hogy a szívem egészen átmelegszik.
Büszke vagyok az én lányomra a türelemért,együttműködésért,hogy tud szeretni és örvendeni apró dolgoknak is :)

Nagyon büszke vagyok, azért, mert az enyém az én lányom:)

Szenvedünk

2011-11-28T14:10:00.003+01:00

Amilyen volt az egész évünk,úgy a mi novemberi hónapunk sem kímélt meg hármunkat a betegségektől. Már elegem van abból, hogy a reggel rohanással kezdjük, mint már írtam szalad a ház,közben Zselyke egyik szobában alszik. Később Boglárka is lefekszik a mi szobánkban,de úgyhogy melléje kell feküdjek, holott én is náthás vagyok,erősen köhögök. A lányok hiába alszanak külön,de minduntalan,csak elkapják tőlem a hűlést.

Először Boglárka lett hurutos,utána követte Zselyke végül én lettem a soros,úgy mennek körbe a betegségek mint a körforgószél...... Tényleg szenvedek lelkileg,hogy ennek mikor lesz már vége? Mikor lesz időm mással is foglalkozni,ne csak állandóan az orvosokat látogassuk?!

Az már sok nekem,hogy Bogi egy héti kapta a Cadext és a kétféle köptetőket, pár napig minden rendben volt. Máskülönben a múlt hét csütörtökén voltunk az orvosnál a két gyerekkel.Bogival minden rendben volt.,ezért sem értem,hogy akkor a tegnap este miért lázasodott be újra?
Igy aztán mivel ma Zselykét vissza kellett vinni kontrollra, vittünk Bogit is. Viszont Boglárkát szerdán kellett volna vissza vinni,de így hogy belázasodott és ment a hasa is ,már nem akadékoskodtunk,hanem vittünk.
Ma nálam tényleg betelt a pohár,amikor megkérdeztem az orvost,hogy akkor Boginak piros-e a torka? Mire a válasz nem,nem a torkával minden rendben van,de vigyük el egy másik gyerekorvoshoz,hogy nézze meg mitől volt a láza (közben hozzá kell tegyem,hogy amíg Zselykét rendeztem addig Bogit vizsgálta a doktornő,háttal nem láttam).
Közben hazajövök Zselykivel,Bogi az apjával mennek tovább a másik orvoshoz,ahol megállapította,hogy gennyes a torka Boginak és emiatt van láza. Mindenesetre nagyon érdekes,hogy miért nem tudta a mi gyerekorvosunk megnézni legalább a torkát is Boginak,minek kellett tovább küldjön a kórházhoz?!
Nekem mindez nem hiányzik,ráadásul én is rossz bőrben vagyok s még a betegségek mellett,a figyelemkihagyást is tűrjem el egy orvostól????
Tényleg mikor hazajöttem rendesen sírtam,Bogiért,hogy vele már annyiszor voltunk és mentünk az orvoshoz,sosem találják el a megfelelő orvosságot? Vagy megfázott? Még mindig nem értem a torka mitől gennyes,pedig azt mondja nem fáj.....még ha szásszor is megkérdem ,akkor sem fáj Boglárkámnak...... A szívem szakad meg miatta.

És mindezek tetejébe éjjel-nappal nem alszok a saját köhögésemtől........
Kell ez nekünk? Egyáltalán nem hiányzik.

Azok a gyermeki szokások

2011-11-24T23:02:00.004+01:00

Nézem Zselyke egyik mutatóujját és azt veszem észre, mintha kicsit el lenne lapulva,mígnem észrevettem,hogy másik mutatóujja is ugyanilyen. Törtem a fejem,hogy mitől lehet a két mutatóujja egyforma?! Végül észrevettem, hogy napközben kizárólag csak a mutatóujjait teszi a szájába,míg este az elalváshoz viszont a hüvelykujját használja :)

És minő meglepetés a legkisebbem részéről, miközben a nagyobbik kislányom sosem használta az ujjait.
Hát nem egyformák a lányaim a ,, szopizás,, terén, csakhogy Zselyke ujjain sokszor gondolkoztam, míg végül rájöttem,hogy mitől mások a mutatóujjai,mintha rövidebbek lennének. Féltem mert puhák még. Boglárka már más eset nála a szopizás a paplanja sarkával megy amit szagolgat, miközben a nyelve hegyével kanalazik az alsó fogai között:) Ugyanúgy elalvásnál, mikor pihen, el van gondolkozva vagy mikor egyedül van bárhol a lakásban. Vagy egyszerűen amikor kedve van ,akkor is előveszi a paplanját és szórakozik,, de csak úgy,,. Ez hoz számára nyugalmat, míg Zselykénél az ujjszopás.....

Boglárka már négy éve nem tud meglenni a paplanja nélkül pedig ,,kinőtte,,. Viszont kíváncsi vagyok Zselyke meddig fogja használni?! Bár az igaz,hogy az én lányaim sosem szerették a cumit,és nem is volt szükség rájuk. Azt hiszem ez így van rendjén.

Boglárka balerina

2011-11-22T21:34:00.009+01:00

Aki meglássa Bogit csipkés rövidnadrágban, az már rendesen csóválja a fejét,nem akarja elfogadni,hogy az tényleg Bogi! Csak azt nem tudom,hogy azért mert ügyes,nincs feltéve a szemüvege vagy a rövidnadrág teszi.Viszont tény,hogy nekem tetszik a nadrág,ha van akkor miért ne adnám fel? Ha nem lenne az sem baj,de akkor meleg volt,most hogy beállt a hideg harisnyát használ:)

Szeptember óta jár Boglárka balettórákra heti egy alkalommal.Van heti két alkalmi foglalkozás,csak az drágább, és tény,hogy nem olcsó mulatság balettórákra járni.... Na,de egyelőre Boglárkám szeret járni, nem szövögetek nagy álmokat a nagylányommal szemben (mint ahogy sok szülő teszi,ezt már észreveszem a testbeszédből). Egyelőre jár, kivéve amikor beteg akkor kimarad s bepótoljuk egy korábbi időpontban, ha netalán egyszer megunná,akkor sem fogom erőltetni). De hogy jár valahová már önmagában véve is jelent valamit:) Ennek kifejezetten örülök,mivel látom,hogy nagyon talál az én egyszerű,visszafogott,csendes,magas, vékony kislányomhoz a tánc közül talán a balett illik hozzá.

Viszont számtalan táncórák közül választhattam,ahová beírathattam volna Bogit.
Többek között társasági-és ír táncra,és mindkettőt külön oktató tartja. Mondjuk az előbbi jól jött volna,de az ír tánc viszont nehézkes. Igy marad a Léda tánctanódai balettóra. Egyelőre. Még változhat. Ez is Bogitól függ ,hogy meddig szeretne járni. Hát Így .

Kis leírás a balett kapcsán:
Bár nem olcsó dolog egy leánygyermeket balettra járatni, de tény,hogy nagyon ragaszkodtam ahhoz,hogy ameddig lehet és ha Boglárka szereti akkor miért is ne járjon balettre? Akármennyibe kerül is, ezért is ért meglepetés, amikor láttam,hogy sokan járnak,hiszen erre nem gondoltam volna.Úgy látszik sokan vannak akik,mindent megtennének,hogy gyerekeik ügyeskedjenek bármilyen téren,csak menni kell....... És aztán meglássuk hogyan tovább.

Nem olcsó,de megéri.Főleg ha szeret járni és ügyes a gyerkőc,azonkívül még sok más program közül lehet választani,de egy középcsoportos óvodásnak elég,ha heti egy alkalommal ellátogat valahová (sok szülőnek még egy sem elég, és még viszik máshová is a kicsiket, ami eléggé megterhelő). Mi a balettet választottunk.

Új szemüveggel a nagylányom

2011-11-20T13:42:00.009+01:00

Zselyke képek

2011-11-20T13:34:00.006+01:00

Közkívánatra egyelőre beszéljenek a képek,az utolsó képen viszont Zselyke négykézláb áll:)

Amikor kiscsoportos volt.

2011-11-18T21:31:00.003+01:00

Nagylányom mikor középcsoportos lett,még valamikor az elején kaptam a szekrényében egy kártyát Bogi képével és a két óvónővel. Azt az érdekességet is leírja,hogy az óvónők mit vettek észre Bogi viselkedésében a többi gyerekekkel szemben, a gyermekszájúságát sem felejtették el beírni az emlékeztető kártyán.
Boglárkámat ismerve mindannyian tudjuk,hogy óvatos,fegyelmezett kislány,mint ahogy az óvónők is észrevették,mert hogy ezt írták: ,,Viselkedjünk szépen gyerekek,, ez volt Bogi jelszava az óvodástársai írányában . Azt már természetesen nem kérdeztem meg,hogy fennhangon mondta Boglárkavagy inkább a viselkedéséből következtettek a fenti mondatra. De tény,hogy mindez nagyon ráillik az én lányomra:)

Egy alkalommal,mikor ebédeltek az óvónő figyelmeztette Boglárkát: ,,Forró a leves.Meg kell szép lassan fújni:) Míg Boglárka válasza ez volt: Igen. Engem éget a leveske.Mindjárt elégek:)

Aranyos volt nagyon:)

Cél

2011-11-16T21:54:00.008+01:00

Vágyok valami újra,valami hasznosra ami inspirál engem és ahol sikerélményem lehet, ahol igazán jól érzem magam azon a bizonyos területen. Van az úgy,hogy kigondolok valamit,de bennem van egy bizonyos ,félsz,, hogyha belevágok valamibe,akkor megéri-e a sok fáradtságot,küzdelmet,energiát belefektetni.... Tény,hogy célom van,csak nem látok a cél mögött,és ez az ami visszatart. Már-már szép lassan ,,házisárkány,, kezd válni belőlem,mert lassan öt éve vagyok itthon a gyerekekkel,azonkívül,hogy elvégeztem egy egyetemet,szültem két gyereket, kijártam egy képzést,de úgy érzem ez nem elég. Olyan dologba szeretnék belevágni,amiről tudom,hogy tényleg végig csinálom s annak lesz értelme. Most nagyon bizonytalan vagyok.

Egyrészt, mert hiába mondták,hogy majd jövő év elejétől tudnak munkát ajánlani (de csak lehet),és itt van az,hogy dolgozni tudjak hallássérültekkel-és autistákkal tanulnom kell a jelnyelvet és egyebet is. Ha elkezdek kitartóan tanulni, félő, hogy a végén csak az időmet pocsékoltam el a tanulásra,miközben azt is tudom,hogy a tudást senki nem veheti el tőlem. Más kérdés,hogy mit hoz a jövő? fel tudom használni a tanultakat? Közben a belső félelmem nőttön-nő ,hogy most akkor melyik úton haladjak,mert már egyszer megjártam ezen az úton a csalódást.

Másrészt,hogy ahelyett,hogy a jövőn rágódjak is,ne csak olvassak,egyformák legyenek a hétköznapok,szeretnék a konyhában is kiteljesedni,finomabbnál-finomabb recepteket kipróbálni és azt írásban összefoglalni. Már csak azért is,mert úgy érzem,hogy csak az idő telik,semmi hasznosat nem csináltam,de így hogy írogatok arról, hogy épp ma mit próbáltam ki,milyen ételt szeret a családom azt írásban is kifejezzem. Ilyenkor tudom,hogy ,,ma most jól és ügyesen teljesítettem,tettem valami újat,, és így tovább. Viszont a férjem szerint,csak azok írnak gasztroblogot akik valami újat is kreálnak újabb recepteket,ötleteket találnak ki. Bár én úgy gondolom,hogy ez nem mindig van így.Ha készítünk valamit,akkor gondolom menet közben ugrik be valami új ötlet. Rengeteg recept,könyv, folyóírat, blog van,hogy képtelen vagyok választani s így aztán kapkodok,hogy,,akkor mára mit főzzek,,miközben az se legyen unalmas. Finom legyen,kevés is legyen és a minősége számítson. Másik dolog, ha írok receptet az megmarad még a lányaimnak is, ők tudni fogják, hogy miket főztem.... Szokták mondani,ahány konyha annyiféle szokás és ízletes étel születik:)

Tehát belevágnék mindebbe,de egy kicsit félek,mi van ha nem megy? Mi van akkor,ha nem tudok semmit kitartóan végigcsinálni ? Mi lesz ha elkezdem és semmi haszna nem lesz vagy legalább a cél végére érjek.
De szeretnék tanulni és újabb dolgokba belekóstolni,amiről nem tudom mi lesz a jövője.....

Szórakoztunk

2011-11-15T09:51:00.004+01:00

A sok nyári és novemberi munka,szülői szerep után kicsit fellélegezhettünk, és el -eljárogatunk két órácskát úszkálni édes kettesben a flamingo úszodába :) Ezt nevezem a jól megérdemelt pihenésnek,ilyenkor a külső világ gondjai,gondolatai kizárva. Először is sok köszönet a szüleimnek,hogy ideadták az ő bérletüket és eddig legalább három alkalommal elvoltunk szórakozni,amíg anyukám vigyázott a lányokra. Ez már önmagában véve is nagy segítség. Nagyon jól esik mindkettőnknek a kényeztetés és hogy csak úgy kettesben elmenjünk úszni ,s ami a legjobban tetszik az a jakuzzi és a finn szauna:). Ezután sem fogjuk kihagyni az úszást,amikor csak lehet hetente elmegyünk úszni,feltéve ha lesz ki vigyázzon ezúttal is a lányokra, természetesen a mi bérletünkön..... Csak ha ezután is jól alakulnak a dolgok... Esténként fel vagyok frissülve,olyankor tudok tanulgatni (jelnyelv ,sofőrsuli még akkor is ha nem látok magam előtt a célt,de kitartó vagyok ezügyben).

Kiváncsi vagyok a folytatásra,de nem kürtölök világgá semmit egy meghatározott időre.

Ilyen is van

2011-11-10T16:16:00.010+01:00

Nem tudom mikor ér véget az,hogy egyebet is csináljunk az életben. Értem ezalatt,hogy ne legyen az,hogy egy teljes hét leforgása alatt csak az orvostól orvosig járunk a gyerekekkel. Miközben a lakás szalad ,ebéd ha van főzve, akkor is csak a leves,miközben én végső elkeseredésemben még gyomorfájást is kaptam,aminek függvényében eszegetni nem tudtam.

Kezdem azzal,hogy vasárnap este Boglárka belázasodott.Hétfőn szintúgy magas láza lett egyetlenegyszer,hogy már a sírás határán álltam,hogy ez nem lehet igaz,mert másnap azaz kedden kell indulni Udvarhelyre a szemészetre. Már csak azért is,mert ennél a doktornőnél (akiről később írni fogok) nehéz időpontot foglalni,mert beletelik két-három hónap míg hozzá jutunk. Igy aztán alkalmaztam a vonzás törvényét,és elhatároztam magamban,hogy,, Boglárka nem beteg, Boglárka nem beteg,, és így tovább amíg be nem épült a tudatalattimba,hogy az végül hatásosnak bizonyult. Már csak azért is,mert elengedhetetlenül fontosnak tartottam,hogy másnap elinduljunk Bogival a szemészetre. Ezért elhatároztam, hogy a saját belső gondolataimat,érzelmeimet megváltoztatom ahhoz, hogy a külső világ is megváltozzon. És lám sikerült a pozítiv gondolkodást alkalmaznom,más már eddig negatívan viszonyult volna hozzá az én helyemben. Kop-Kop.... Kedd éjjel nem volt láza,egész délelőtt sem, igy aztán nyugodtan indulhatunk is Udvarhelyre. Viszont azelőtt való este őrlődtünk,hogy akkor visszamondjuk-e a doktornőnek az időpontot vagy sem? Igy aztán abban maradtunk Zolival, hogy reggelig várunk. Mondanom sem kell,hogy mennyire megérte várni,mert semmi baja nem volt már Boglárkának még útközben és hazajövet sem ( azért itthon kapott Calpolt és Tantum Verdet a torkára). Sőt,ahogy jött úgy is ment a láza.Csak azon csodálkoztam,hogy vajon mi volt az oka,bár én feltételezem,hogy a lepkehimlő. Bár hallottam,hogy rózsahímlő is lappang az oviban, de nem láttam kiütéseket.

Tegnap este viszont Zselyke lett lázas. Így aztán ma délelőtt mint a kettőjükkel felkeredtünk a doktornőhöz,hogy ami biztos az biztos, hogy Bogikát is megnézze,Zselykét viszont vizsgálja meg. Bogi rendben van. Zselykének nagyon piros a torka... Brrr.... Kezdhetem elölről..... Ezek után csak azon csodálkoztam,hogy tudott olyan jókat enni a legkisebbem,viszont már láttam a szemein,hogy valami nincs rendben, és a homlokán éreztem,hogy lassacskán ment fel a láza. Bár igaz,hogy bágyadt volt a mindig hangosan kacagós,kiabálós, hancúrozós, gyorsan mászos kislányom hallagatag lett és befelé fordult. Szívesen ült az ölemben hozzám simulva,fajét mellkasomra hajtva. Ezek voltak a meghitt,nyugodt pillanatok, de annak már nem örültem,hogy éreztem valami van kialakulóban.

És ami történt velünk a héten ,felteszem magamnak a kérdést,hogy mikor lesz egy nyugodt pillanatom, miszerint tudom,hogy egyik sem beteg .....hogy tudjak némi időt szánni magamra,mert ilyenkor nyugodt nem vagyok, csak lesem a kislányaimat.

Az utóbbiak miatt már csak azért is, mert valahogy lassan neki kell fogjak a sofőrsulinak....
Jelnyelvet is kellene tanuljam. Ha máskor nem megy ,akkor maradnak a lefekvés előtti -és a kora reggeli órák amikor is friss az agyam, csend van s jobban tudok figyelni.
Bár még azt se tudom,hogy érdemes-e tanulnom a jelnyelvet, csak állítólag a jövő év első felében munka lesz ( vagy nem lesz). De ha lesz... akkor is mindig van valami tanulni-és olvasnivaló. Erről írok világosabban egy másik posztban.

És lassan a nagylányommal szeretnék készíteni adventi naptárat.
Még nem készült el a babaház. Ha most nem kapják meg, az sem baj,mert az is a sarokba fog végezni:) A legó meg túl drága. Inkább az utóbbit szeretném a lányaimnak karácsonyra,a könyveken kívül. Ha ez kimarad, hát akkor marad jövőre amikor Zselyke is nagyobbacska lesz.

Mindenképpen amit én vennék az a legó lenne,mert hasznos és megmarad az utókornak, s nem landol a kukába:)
Erről is írok még.

Maszkabál

2011-11-08T21:26:00.002+01:00

A lányok kaptak Marika mamától Gllyus Vilmos Maszkabál című könyvet egy dvd melléklettel,hogy valami hasznosat, érdekeset hallhassanak,tanulhassanak a lányok a sok ostoba rajzfilm helyett. És milyen igaza volt,mert Boglárka egész nap csak a Maszkabált nézi , közben énekel és táncol rá:) Viszont ilyenkor eszébe se jut,hogy egy kicsit is rajzfilmet nézzen,csak sokszor azt szerette Bogi ha hangokat hall a tévében, miközben elmélyülten eljátszik valamiben. Ennek is most véget vetünk, és inkább kösse össze a kellemest a hasznossal,hogy például kreatívkodunk akkor is hallgassa a zenét.
Zselyke is szintúgy táncol ültében:) Aranyos.

Hamar megkapta a Maszkabál első részét,aztán karácsonyra a második részét :)

Zselyke egyéves lett

2011-11-07T20:41:00.008+01:00

Szeptember 8-án lett Zselyke egyéves:) Igen ám,de azt a napot beárnyékolta,az hogy Bogival épp akkor jöttünk ki a kórházból,azelőtt három napig bent tartottak vírusos hasmenés miatt. Igy aztán az egyéves születésnapot elhalasztottunk ,és csak egy hét múlva került sor rá.... Azért sikerült megünnepelni az én második egy éves kislányomat:) Képek itt :)

Kettesben

2011-11-07T20:41:00.006+01:00

Szeptemberben egy nap eljártunk édes kettesben kirándulni Segesvárt és Szebent látogattunk meg:) Egy napos kirándulás volt,de megérte s estefelé nem haza jöttünk,hanem egyenesen a pizzázóba mentünk vacsorázni :)

Négykézláb jár

2011-11-02T19:53:00.005+01:00

Zselyke amióta megtanult mászni ,először a mai nap folyamán kezdett négykézláb járni ,amit olyan édesen hajtott végre:) Próbál felállni kapaszkodás nélkül,de ehelyett négy kézlábon próbálkozik.... Újabban kapaszkodva jár, pár percre megáll egyedül és szép lassan leül a földre.Kézen fogva még mindig nem hajlandó járni, így aztán nem erőltetjük hanem várjuk,hogy amikor megszületik valami a kicsi fejecskéjében ,akárhogyan előbb vagy utóbb csak elindul.

Elmaradtam

2011-11-01T11:20:00.010+01:00

..... a beszámolókkal. Nem tudom miért van az,hogy többször leültem a gép elé írogatni,a gondolataim,érzéseim,a napi történések megfogalmazódnak bennem.... jó sokáig gondolkozom,hogy erről meg amarról írjak-e? És amíg gondolkozok a múlton,a jelenen,a jövőn,hogy hogyan tovább mert néha bizony vannak olyan hullámérzéseim,hogy nem bírom tovább. Bizonytalan leszek a jövőt illetően,hogy nem szívesen osztom meg,de úgy érzem,hogy muszáj. Amíg mélázok,agyalok hogy miket csináltam,miket kell csináljak,hogyan csináljak bizonyos dolgokat,mit szeretnék csinálni a közeljövőben addigra elmegy a kedvem az írogatástól. Pedig írnék,mert van miről. Sokszor kapok negatív visszajelzéseket bátorítás helyett.

Pár példát hozok fel: Muszáj le írjam,pedig nem kellene,hogy mondjuk a családomnak nem tetszik, hogy jót vagy rosszat írok róluk,pedig csak az átélt napokat,érzéseimet írom. Ez a megjegyzés messze elveszi a kedvemet az írástól,mert ebből ,,vitánk,, szokott kerekedni . Érthető ez is,csakhogy kis bolhából nagy elefánt lesz.Csakhogy ez az én naplóm,és kiírom magamból a bennem levő feszültséget ahelyett,hogy egy poharat a földhöz vágnék. Vagy jobb esetben kiabáljak minden előzmény nélkül valakinek. Mert ez sem jó, és azért van a naplóírás ,mert rengeteget segít nekem, akárcsak a fohász,imádság.

Rendben van,hogy sokan olvasnak,mert szükségem van néha a külvilág megerősítésére,bizonyos dolgokban. Mi van azzal a szomszéd asszonnyal,aki órákig képes kibeszélni mindenkit a legkisebb hibájáról, másik szomszédnak,beleértve saját magát is?! Mert ugyebár mindenki szeret hallani valami pletykát a másikról,mert ez élteti többnyire az idős asszonyokat. vagy unalmukban fecsegnek ki valótlan dolgokat.

Egy fiatal asszony,ha valami gondja van akkor felhívja telefonon a legjobb barátnőjét vagy áthívja kávézni,és a dolog meg van oldva,mert kibeszélte magából azt ami nyomja lelkét-szívét.Megbeszélnek olyan apró dolgokat is,hogy mit hogyan lenne jó csinálni, és hasonlók.....

Én viszont ezekből kimaradtam. Egyrészt ,mert lehet bármilyen bajom, olyan élő testi-lelki barátnőm (van,de azok távol élnek és más a messenger,mint egy élő négyszemközti beszélgetés ekkor és most amikor nagyon nagy szükségünk van rá) nincs aki egyet értene velem bizonyos dolgokban. Édesanya és anyós is jó barátnők,de ők mégis mások. Más a felfogásuk,jobban féltenek engem,mint bárki más a környezetemben. Ez rendben van, ilyenkor azért jó a naplóírás.
Másrészt telefonon beszélni sem tudok,de amúgy sem hiányzik,mert meg lehet szokni. Annak nehéz telefon nélkül meglennie aki nagyon hozzá van nőve,türelmetlen hogy a megfelelő alkalmat kivárja valami sietős ügyben. Pedig mindennek megvan a maga ideje és órája,mert bármit tervezünk,csak így vagy úgy kicsúszik a lábunk alól a talaj.
Apósom mondta is,hogy telefon arra jó,hogy a legfontosabb dolgokról értesítsük a másikat,nem hogy órákig kibeszéljük a lelkizős dolgokat a másiknak. És milyen igaza volt ( ezt én is tudtam).

Én viszont hál Istennek nem telefonálok,így aztán kerül időbe és pénzbe.
Nem járok a szomszédnénihez fecsegni ,síránkozni és az időmet pazarolni,mert van ennél jobb dolgom is,mint ahogy sokan mások az előbbit csinálják,csak azért mert nem kapják a helyüket,nincsen mit kezdjenek a rájuk nehezedett szabadidejükkel. Még örvendek és büszke lehetek,hogy egyáltalán írok ha a kedvem és időm úgy tartja naplót,mint ahogy sok anyuka teszi.

Nem járok munkába. Egyelőre a munkám a lányaim,a háztartás és amikor kell akkor a kertészet foglal el. Szórakozásképpen marad az olvasás,naplóírás és persze böngészem,hogy milyen mesekönyvet,babaházat vagy inkább legót kapjanak a lányaim karácsonyra? Készen vegyük babaházat vagy inkább készítsünk mi el? Igen ám,de hol lehet beszerezni a rétegelt lemezt,falapokat és még sorolhatnám? Nem titkolom azt sem,hogy ilyenkor a férjem agyára megyek az én,, hülyeségeimmel,,,mert fáradt és az ilyen apróságokra egy férfinak sincs türelme.Ha igen ,akkor azt nagyon szépen kell megkérni és meglesz az eredmény:) Általában véve a férfiak nem lelkizős típusúak,a gyerekek még kicsi nekik nem mondhatok el akármit,de később igen. A nőkben nem bízhatok meg ,csak a férjemben 2-3 legjobb barátnőmben.

Tapasztaltam azt is,hogy nagyon sokszor használtam a szívemet aminek a következménye az lett,hogy nevetségessé váltam (általában,nem lehet tudni mikor,de vannak olyan helyzetek),így aztán ha bármennyire is fáj a szívem valamiért, inkább az eszemet használom,mert úgy látom jónak.

Az írás más.Felemelő érzés,megnyugodok,visszaolvasom,átgondolok bizonyos dolgokat és aztán feldolgozom magamban, hogy mit kellett volna csináljak jobban. Egyszóval tanulság az írás,mert tanulok a hibáimból, mások hibájából és a mindennapi életből.

Hogy miért nem kapok pozítiv visszajelzést a környezetemtől?
Egy szó sokat mond: felelőtlenség. Csak az én esetemben,mert nem hallok jól és mert császárral szültem.

Az idősek szerint felelőtlen vagyok,ha le akarom tenni a sofőrvizsgát,mert nem hallok jól és két gyereket fel kell neveljek. Rendben. de a mai világ amelyikben élünk, nagy nyomást gyakorol ránk nőkre,hogy az időnket veszítjük. Azok mondják,hogy ne tegyem le a sofőrvizsgát,akiknek nem volt részük benne,mert féltek,nahát én nem félek,mert az élet megtanított erősnek lenni,bármilyen körülmények között a hallásom miatt. Bár a férjem,a kisgyerekes anyukák,a leendő főnököm (már ha egyáltalán ő lesz ?), és mondanom sem kell,hogy az összes barátnőm már tud autót vezetni. Egyelőre csak én maradtam ebből a sorból is.

Nagyon szeretnék harmadik gyereket is,mert úgy érzem hogy így lesz teljes a világ és kerek az életünk, és pláne hogy mindenünk megvan amire vágyik egy fiatal házaspár és kisgyerekes szőlő,akkor miért ne adhatnánk meg azt egy harmadik gyereknek is? Nem látom akadályát annak,hogy még egyet szüljek,mint ahogy saját nőgyógyászom sem látja ennek kárát (erről szó lesz majd egy másik posztban):)

Én csak azt látom a mai világban,hogy az összes teher,szenvedés a nőkre hárul, mint sok minden más. Bár igaz,hogy féltenek engem egy újabb szüléstől amely műtéti úton zajlik, ( Szandi,Rubint Réka is és még sokan mások is vállalták a kockázatot,mert hittek benne hogy menni fog)de ha megvan rá a lehetőségem akkor miért ne? Azt gondolom, hogyha valamit nagyon akarok akkor a legfontosabb a hit és hogy a Jó Isten szeret,segít , és ezért merem vállalni a nehézségeket is.

Visszatérve a blogíráshoz,még akkor is ha nem minden esetben alakulnak ki személyes barátnős találkozások,beszélgetések, de arra mindenképpen jó,hogy tudom,hogy virtuálisan is segítenek,velünk éreznek ,tanácsokat, tapasztalatokat osztunk meg egymással. És ez jó, és azt hiszem sokkal többet ér mint egy mindennapi személyes találkozás,ahol aztán jobban megismerjük a másiknak a gyengéit,hibáit és már nehezebben fogadjuk a másikat olyannak a milyen.

Csendben hozzáteszem a férfiak teljesen másképp gondolkoznak, nem érzelgősek, lazán veszik az élet dolgait és az égvilágon semmit nem sietnek el. A nők azok akiknek állandóan fut az agyuk:)

Nagylányom figyelmeztet

2011-10-31T21:32:00.005+01:00

Ma sétálunk hármasban a lányaimmal. Boglárka nem szereti ha babakocsival a kerékpársáv irányában sétálok,még akkor is ha nem közlekednek a biciklisek. És nem ez volt az első alkalom,hogy Boglárkám mondja nekem,hogy a járda bal oldali sávján a biciklisek járnak,ilyenkor rám parancsol,hogy menjek át babakocsival a jobb oldali sávra:) Aranyom, a kicsi kezecskéivel hadonászva mondja nekem így,, már hányszor mondjam ,hogy ott a biciklisek járnak:) Nem volt mit tennem a szabály az szabály, és én így engedelmeskedtem az én határozott nagylányomnak. Jól esett a figyelmessége. Ha példát akarok mutatni ,akkor lépnem kellett (de tudniillik,hogy magamnak nem szoktam betartani a szabályt),sok olyan hely van, hogy a kerékpársáv sima felületű,mint a járókelősáv. Ezért többnyire kényelmesebb a kerékpársávon sétálni.

Érdemes?

2011-10-21T18:00:00.008+02:00

Rengeteg minden történt velem/velünk az elmúlt három hónapban, hogy nem is volt türelmem jegyzetelni,mert inkább abban a tudatban éltem,hogy elbizonytalanodtam a jövőt illetően,hogy nem mertem az érzelmeimet,gondolataimat ,a velünk megtörténteket írásban összefoglalni. Remélhetőleg ez most sikerülni fog,mint ahogy sok minden más.

Másik oka a távol maradásaimnak,hogy lefoglaltak a gyerekek,szaladt a ház, közben kertészkedtem, mint ahogy most reggel 7-kor felkelek tűzet rakni,hogy a krizantémok ne fagyjanak meg. Az utóbbira különösebben büszke vagyok,mert blokk lakó lányként nőttem fel, most rájöttem,hogy a ház körül több a munka. Ennek kifejezetten örvendek,mivel nem kell így a jövőn rágódnom,és csak a jelennek,mának élek.
Szórakozás megint elmaradt nálam/nálunk a mai nap folyamán.Egyrészt mert anyósom elment Vekerdy előadásra,amire én amúgy sem mentem volna el mivel úgy sem tudtam volna tanulni semmit sem. Inkább elolvasom a könyvét. És mivel anyósom nincs itthon,mi viszont nem tudtunk elmenni tata névnapjára amire hivatalosak voltunk egy esti vacsorára:( Gyerekeket nem lett volna kire hagyni. Hát így. Jól esett volna egy esti vacsora a családdal,társasági beszélgetések és sorolhatnám.... Ez van.

Nem is tudom minek,de elmesélem Marika néninek,hogy holnap Csorbát szeretnék főzni és tésztát sütni. Bár kicsit kétkedve fogadta,hogy és miért akarok annyi mindent csinálni,hiszen Bogi itthon lesz?! Mondom ,főzni csak kell. Kissé bosszús voltam,hogy minden az én vállamon van,Bogi mellettem lesz amikor sütögetek. Hogy könnyebb legyen nekem,akkor felkelek 5 órakor elvégzem a szükséges legfontosabb tennivalókat,hogy egész nap a gyerekekkel legyek.

Rájöttem,hogy az ember lánya és fia magának vállalja a gyereket,és nem a nagyszülőknek.
Azért néha makacsul állítom,hogy jól esne a nagyszülői segítség,amikor nekem lenne szükségem rá,és nem fordítva.

Édesanyámék mondjuk elmennek Szentimrére vagy egyéb fontos dolguk akad.
Anyósom viszont holnap egész nap kis koszorúkat akar csinálni,amire megkérdtem hogy tanítson meg engem is. De hogy tanítson meg ha velem szalad a ház és a gyerekek? Másképp hobbiból,elfoglaltságból csinálja.
Hát így állunk. Ahhoz hogy nyugodtan tudjak főzni,sütni nekem sokszor nyugalomra van szükség,mert azért az nehéz pl. mosogatás közben meséljek Boginak,hogy ne nézze a tévét. Példaként hoztam ezt fel. ha pedig nem vagyok a gyerekek mellett,akkor hamar megunják az általam előkészített tevékenységet.

Hiába a nagy segítség,szeretet,vér szerinti rokonok ha mindenki a saját életét szeretné élni.
Bosszankodok egy kicsit. Ebéd legyen főzve finoman,de a gyerek is legyen elrendezve,játsszon bármit,de ne csücsüljön a tévé előtt,nem is beszélve a sétáról,szellőztetésről az időjárás függvényében.
És akkor érdemes-e kora ötkor felkelnem,ahhoz hogy a napom könnyebb legyen,nem mintha eddig nem keltem volna fel korán,de mert 7-kor mindig felkeltem.Ha kicsit korábban kelek,akkor gondolom még jobb lesz.

Most elhigyjem vagy ne higyjem?

2011-10-12T07:35:00.005+02:00

Úgy döntöttem,hogy én elhiszem a nagy figyelmeztetést,szétküldöm e-mailben,levélben,nyomtatva,sőt ide is közé teszem,és aztán mindenki döntsön tetszése szerint:) Az én lelkem legalább így védve van, hogy másokat is figyelmeztetek

Itt olvasható A nagy figyelmeztetés .
Október 27-én lesz Vekerdy Tamás előadása az Érzelmi biztonság szeptember 22-én megjelent legújabb könyve kapcsán, amiből én is rendeltem.
És akkor gondolkozom azon,hogy megrendeljem-e, érdemese-e megrendelnem a következő könyveket is A jó élet titka és a Hit ereje.
Mindenesetre gondolkozok,de azért jó ha van.Legalábbis nekem.

Délutáni alvásügy

2011-08-19T13:06:00.005+02:00

Még mindig nem alusznak együtt a lányok délután.Pedig milyen jó volna,mert akkor jutna időm egy kicsit magamra,és mert Zselyke muszáj aludjon. Hiába kelnek korán,délután egy szemhunyásnyit sem alusznak,azaz Zselyke mondjuk alszik negyed órát és ennyi volt neki a délutáni alvásból.Estig bírja a tempót. Boglárka alszik vagy nem,de inkább nem szeretne aludni, mert nincs úgy kifáradva,hogy ráférjen egy délutáni alvás..De még ha alszik is délután,akkor meg az a baj,hogy este későre alszik el,amikor Zselyke már javában alszik, sokszor megesett már olyan is, hogy este ketten hallatják a hangjukat. Ilyenkor magamban dühöngök,hogy létezik olyan,hogy ők ketten szórakoznak reggel,délután és este ha aludni kell,minden van csak alvás nincs. Örvendek,meg nem is. Mondjuk néhanapján örvendek,hogy Boglárka nem alszik délután,mert tudom hogy akkor este korán lefekszik és hamar elalszik. Nem örvendek olyankor,amikor délben Zselyke alszik és kicsivel később fekszik le Bogi valamilyen oknál fogva,mert akkor Zselyke rögtön felébred. Természetesen azaz idő már a múlté,amikor Boglárka szívesen aludt a miágyunkban,hogy ne zavarja a kishúgát,sőt mert olyan jó velünk aludni. Mostanra ez is megváltozott.

Székelykölykök

2011-08-11T08:37:00.002+02:00

Ajánlom mindenki figyelmébe, aki nem tudott Róla itt.

Ha minden jól megy,akkor mi elmegyünk,mert utána kezdődik a kéthetes képzésem:)

Harmadik gyerekkérdés

2011-08-08T23:43:00.002+02:00

Minden vágyam,hogy legyen még harmadik gyerekem,és ennek érdekében mindent megteszek amit csak lehet. Az igazsághoz hozzátartozik,hogy bár szívem szerint nagyon szeretnék harmadikat,viszont az eszem sok mindenért ellenáll ( hogy milyen lesz a szülés császárral harmadszori nekifutásnak,hogy fogjuk felnevelni és még sorolhatnám). Másik dolog,hogy családom nagyon nem lelkesedik amiatt,hogy még harmadikat szeretnék,mondván,hogy felelőtlenség a mai világban és így tovább. Viszont arra gondolok, hogy milyen jó érzés lesz ősz hajjal az asztal körül ülni a férjecskémmel és a három gyerekem családjával összeülni az asztalnál ünnepkor:) Ez lebeg most a szemem előtt,mert ezt sajnos ezt nem kaptam meg,csak épphogy filmekben láttam nagycsaládos,bensőséges ,összeülős,érzelmes beszélgetéseket,társasjátékozást......

Az a tudat megnyugtat,hogy a nőgyógyászom szerint lehet még harmadik gyerekem,annak ellenére,hogy kissé megijesztettek Zselyke születését követően,hogy elvékonyodott a méhem..... Most sem tudom eldönteni,hogy tényleg vékony a méhem,vagy csak ijeszteni akartak,hogy el tántorítsanak az esetleges újabb gyerekvállalástól ( hallgatok arról,hogy ki volt az a személy aki ezt mondta ). Mindenesetre lehet még gyerekem ha nagyon akarom......
Nyáron amikor elmentem a citológiai vizsgálatért,akkor az orvos megerősítette,hogy minden akadály nélkül vállalhatok gyereket,ha a Jó Isten is úgy akarja. És nemcsak egyszer,hanem kétszer is rákérdeztem,hogy megbizonyosodjak afelől,hogy tényleg lehet.....

Másfelől egyáltalán nem kapok pozítiv visszajelzést ezügyben, mint ahogy másból sem.

Városnapi BogikaKépek és egyebek

2011-08-08T23:42:00.009+02:00

Négy napig tartott a Városnap minálunk. Ez alkalomból gyönyörű,meleg,napsütéses időt kaptunk. Tényleg most semmit nem terveztem,hagytam alakuljon úgy a napunk ahogyan lennie kell, s erre mondanom sem kell,hogy mindenből jutott nekünk. Szóval jól telt és jól alakult mintanégynapunk.

Mindennap sétáltunk. Kicsit pocsékul éreztem magam mikor arra gondoltam,hogy a szürke hétköznapokon alig látni járókelőket a városban,most viszont az egész város nyüzsgött a tömegben.... sőt, nemkívánatos személy is felbukkant (akiket sosem kedveltem). Tudat alatt ezt valahogy nem tartottam helyénvalónak (lehet én vagyok csak különleges?) .

Felnőtteknek volt, nagy eszem-iszom-vásárlás-csevegés rég nem látott személyekkel s még sorolhatnám. Az esti koncert a felnőtteknek jutott.Zoltán vasárnap elment Gabival,de én itthon maradtam a lányokkal. Amúgy sem nekem való a hallásom miatt,de legalább megnéztem a grész klinikát és olvastam. Ez a legjobb dolog.Ugyanakkor itt a városnapokon rá kellett döbbennem, hogy nem laknak már a legjobb barátaink,rokonaink... a távoli ismerősök azok mondjuk a szüleinknek a barátai vagy a régi szomszédok. Három napig rágódtam rajta,hogy mégis így állunk hogy nincsenek barátaink.Nos,nincs. Ez van. Kezdődhet elölről a barátságok,ismeretségek kötése,ami ebben a korban már nehezebb,mint amilyen volt gimi-és egyetemista korunkban (erről majd egy másik posztban).

Gyerekeknek mindenféle ugrálóvár, körforgó, kis vonatozás, dodzsem, kézműves foglalkozások, pólófestés, arcfestés kicsik- és nagyoknak egyaránt.

Boglárka kétszer volt dodzsemezni Zolival. Kapott egy pillangófestést a karjára és egyet az arcára,mert az előzőt még véletlenül aznap lemosta vízzel,emiatt volt nagy sírás. Hogy milyen érzékeny tud lenni a gyereklélek,csak most figyeltem meg,különböző apróságok kiborulása miatt, amiről még nem írtam. Jutott még a katicás mézeskalácsból és faragtunk is Bogival egy lovas szekeret:)

Zselyke meglepő módon, türelmesen várt egy órán át, amíg mi is sorra kerülünk az arcestésre. Kaptunk sorszámot, nekünk jutott a 60 szám. Bogika pedig egy tapodtat sem akart mozdulni,az arcfestős sátor elől,mondván hogy végigvárja amíg mi is sorra kerülünk,de végül sikerült meggyőznőm,hogy még addig sok van. Igy tettünk egy kört a parkban,és visszatértünk arcfestő sátorhoz. Még mindig hátra volt a mi sorunk.Addig elmentünk a CsAEgy (Csíki Anyák Egyesülete) sátrához ahol volt agyagozás, ebéd gyerekeknek,pelenkázó matrac ,hálós kiságy fürdöző labdákkal.

Zselykét betettem a hálós kiságyban,de csak egy darabig élvezte,mert utána sírt.

Boglárkának viszont semmihez sem volt kedve,mindenáron az arcestésre fájt a foga. Hiába volt ebédidő,de még csak nem is kért a pityókatokányból:( Pedig milyen finom volt és milyen jó lett volna ha egy kicsit nyugton ültek volna a lányaim.Pedig szerettem volna.

Szombaton még Gabiékkal egy jót sétáltunk. A három gyerekkel együtt,most ugyanis: a háromhetes Ákos is velünk tartott a lányokkal.

ZselyKépek

2011-08-08T22:58:00.013+02:00

Közkívánatra legyen pár kép Zselyről:) 10 hónapos , mindenkire mosolygós csodalány.....

Boglárka napja

2011-08-01T21:47:00.004+02:00

Ma van Boglárka névnapja! Ez alkalomból sütöttem neki egy kupola alakú gesztenyés tortát és kapott virágot is Marika mamától. Az én Boglárkám már csak olyan, hogy kérésre nem igazán akar fotózkodni, így csak a tortát meg a virágot sikerült megörökíteni. Mivel Boglárka a tortát nem győzte kivárni, ezért sietnem kellett hogy legalább erről legyen egy kép. Boglárka nincs a képen, de torta kellett ám, mert olyan édesszájú az én lánykám:)

Augusztus elseje nem csak Boglárka névnap van,hanem pont ezen napon azaz nyolc évvel ezelőtt ismerkedtünk meg Zoltánnal. Még azt sem felejtetettem el,hogy délután 6 óra volt:) No meg bánom, hogy nem hívott meg a városnapokra sétálni,koncertre ,,mint az ügyes,szót fogadó gyerekek szépen hazamentünk,, :P Hát így.

Hozzáteszem az összes közül ez volt a legszebb névnap.

A család minden tagjától kapott ajándékot:

Marika mamától virágot és egy borítékot

Melinda mamáéktól egy játék kassza gépet

Dédiéktől egy öltöztetős barbi babát

Tőlünk kapta a tortát és egy Camelot Junior nevű társasjátékot,amit még nem adtunk át,mert egyszerre sokat kapott ,és akkor nem fog örvendeni. Ez még várat magára.... Talán a jövő héten megkapja.... addig örüljön annak amit kapott.

MégKépek

2011-07-31T20:40:00.007+02:00

Képsokadalom

2011-07-28T06:32:00.014+02:00

Közkívánatra beszéljen néhány kép Boglárkáról és Zselykéről :)

Képzések,táborok és gyermekbefogadás

2011-07-28T06:31:00.007+02:00

Zavar engem, hogy itt van a hosszú nyár, de a legtöbb program augusztusra van kiírva,mert a legtöbben ilyenkor mennek szabadságra. Szóval minden van képzések,táborok,gyermekbefogadás.... És még ki tudja mennyi minden, de az augusztusi hónap most meglehetősen sűrűre sikeredett,ahová képtelenség idő hiány miatt mindenhova eljutnom. Nem is beszélve arról, hogy az milyen sokba kerülne így együtt. Milyen más ,laza és könnyebb lenne minden más hónapban,más időpontban megszervezni egy-két tábort megszervezni, ehelyett marad az augusztus. Nem tetszik ez így most.

Pláne,hogy három fontos helyre nem tudok egyszerre elmenni :( Szakad meg a lelkem,mert úgy szeretném, és már olyan érzésem van, hogy csak velem játszik a sors keze..... sosem sikerül sehová eljutnom.

Az első agusztus 21-szept.2 között megyek TSMT képzésre, amely két héten keresztül fog tartani reggeltől estig,ami követ a vizsgálat, vizsga, dolgozat... Sokat rágódtam rajta,hogy vajon megéri-e elmenni vagy sem, mert meglehetősen elég drága, időigényes, itt vannak a gyerekek. De jó képzés. Munkahely szempontjából előnyt jelentene nekem. Család nőtagjai fogják a fejüket,hogy minek mentem bele,minek kell nekem ez a képzés.... Nos,hát mert most itt a nagy lehetőség , van időm és aztán ne legyen késői bánat számomra,hogy amikor volt az a bizonyos képzés nem végeztem el. És végül olyan valaki fogja elcseszni a munkát aki elvégezte ezt a TSMT képzést. Hm.
És akkor itt van Zselyke is, aki nagyon hozzám van nőve..... emiatt is nagy a fejcsóválás.....

Babaúszó tábor is lesz. Rossz időpontot tűztek ki. Kettőt is ami nekem egyáltalán nem jó, ugyanis egyet augusztus elejére, a másikat augusztus végére. Bár tehették volna júliusra az elsőt. Már mindegy. Pedig miilyen jó volna,de ha már nőnek születtem akkor tuti az augusztus eleje azért nem alkalmas, a hónap vége pedig a két hetes képzés miatt. na,akkor itt most melyik a hasznos és a jó? Mindkettő jó volna,de hátha mégis..... nem az anyagiak miatt van a gond,hanem a rossz időpont választással van a baj.......

Gyermekbefogadással is gondban vagyok. A lelkem mélyén befogadnék egy gyereket ,amely itt olvasható:) Úgy látszik ezt sem tudom megoldani,feltéve ha valaki tudna vigyázni a két saját és egy befogadott gyerekre, amíg távol leszek.... Na ez nem egészen így van,mert estére hazajövök, de kell tanuljak is.... A lényeg,hogy legyen tető , étel, éjszakai szállás és egy kis családi kóstolás is.....

Innen is olvasható,hogy lesz Shambala,-Jóga és Gyógynövény tábor
Nem is beszélve arról,hogy lesz intim torna ami kevésbé érdekel, és az Élet iskolájáról valami előadás.
És még egy innen is...

Sok a program,de most nehéz nekem mindenhova eljutnom, annak lévén,hogy most egy pici és kicsi gyerekem van,de a legfontosabbakat tartom most szemem előtt,hátha sikerül eljutnom.

Meg kell még említsem,hogy a jövő hét folyamán a szüleim Vásárhelyre mennek, édesapám fekszik be a kórházba,csak azt ne kérdezze senki,hogy miért,mert a legjobbakat remélem ... Amúgy van min izguljak.

Másik verzió, nyugodtabb lennék ha most az utóbbi nem jött volna össze,vagy ha tudnék autót vezetni.

Sok a lecke és az agyam állandó körforgásban van, sosem tudom kikapcsolni , nem tudok nyugton ülni. Most egyelőre a kezem kötve van,többé-kevésbé fejlődök .... Igyekszem.

Délutáni alvásügy! Két csiripelő madárkám!

2011-07-28T06:25:00.007+02:00

Alapjában véve nagyon jó alvók a lánykáim,legyen az délután vagy este. De amióta nagy kánikula van nálunk,azóta Zselyke is kevesebbet alszik,Boglárka viszont a legtöbbször aludni sem akar.Megértem mindkettőjüket alvásügyben. Egyiket a meleg miatt és mert örökmozgó,a másikat mert nincs kifáradva, főleg most, hogy vakáció van. Boglárka nincs amit kialudjon magából a déltájban. Mondjuk ezt nem is bánom,mert akkor este 8-kor ágyban vannak és azt hiszem így a helyes, de mi van akkor ha délután alszik Bogi és este nem tud időben lefeküdni? Ez se jó. Ha alszik mondjuk egy órát az elég és akkor az esti elalvás is simán megy. De most nagy az összevisszaság.

Zselyke reggel felébred,egészen déli 1-2-ig nem alszik ilyenkor sétálunk,játszunk,eszünk. Boglárka még kettőkor sem akart lefeküdni, igy aztán hagytam csináljon amit jónak lát,ha láttam hogy nem álmos nem erőltettem a délutáni alvást. Viszont délután 3- 5 óra között már olyan álmos volt,hogy képes volt a kanapén is elaludni ,vagy bárhol.Ez késő és akkor felkelt estefelé 6-kor. Olyan is van,hogy Zselyke kialudta magát,ébredezik mondjuk 3-4 között amikor Bogi lefeküdne, de aludni már nem tud Zselykétől. Ők ketten turbékolnak,hangoskodnak egyszóval csak egymásra figyelnek és örülnek,hogy együtt vannak:) Igen ám,de sokszor Zselykét ki akarom hozni a szobából,hogy Boglárka tudjon egy jót aludni, de ez már nem tetszik Boginak.Ha mondom,hogy akkor aludjon a mi ágyunkban az sem jó neki. Igy akkor marad az,hogy Zselyke aludt,Bogi kéne aludjon és szenvedünk. Én és Boglárka. Boglárka láthatóan nagyon álmos, de mindenáron a húgi-mukit ahogy ő becézi maga mellett akarja tudni.
Zselyke az ágyban játszik.
Én kijövök,hogy Boglárka aludjon el.
Végül az lesz a vége, hogy Bogika vagy elalszik, vagy sem.
Most már sikerült úgy kialakítanom a délutáni alvást,hogy egyszerre feküdjenek le. És mi lett az eredmény? Az hogy egyszerre kelnek is fel,egyszerre kapom meg a két gyerekemet:)

Hiányzik Gyuszi tata!

2011-07-26T19:07:00.013+02:00

Nem csak Boglárkának és Zselykének, hanem mindannyiunknak!
Sajnos Zselyke és a most született harmadik Ákos nevű unoka, már nem ismerheti meg Gyuszi tatát :( Sokat gondolkoztam azon, hogy néha igazságtalan tud lenni az élet, de nagyon! Vannak olyan dolgok amik érthetetlennek tűnnek , nem tudjuk az okát, hogy miért pont velünk és miért pont most kellett mindez történjen?! Égbekiáltó. De ez van. A drága szeretett Gyuszi tata elment örökre. Aki mindig erősnek és egészségesnek látszott, mert az is volt, és akiről mindenki azt hitte hogy örökké velünk lesz. De sajnos azt kell mondjam,hogy akiről azt hiszük,hogy makkegészséges, aki sosem panaszkodik, aki nagyon erősnek tartja magát az mindig velünk lesz. És akiről a kevésbé hiszünk ugyanezt, az pedig sokáig él. Megdöbbentőnek tűnik mindez az én szememben, ez pedig igazságtalan. Többé kevésbé sikerült túl tennem/tennünk magunkat az elvesztésén, de még mindig eszembe jutnak bizonyos mozzanatok az életéből amit értünk tett.

Először is akarom írni, hogy nagyon jó ember volt! Nagyon jó apa, nagyapa és após volt. Anyósom szerint egy mintaférj volt, amit kevés nő mondhatja el magáról a saját férjéről. És ez örömmel töltött el engem, mert mindez igaz is volt. És a rengeteg jótettével, odaadásával,szeretetével, segítőkészségével olyan példát kaptam/kaptunk, hogy egy élet is kevés lett volna ahhoz, hogy mindezt viszonozni tudtunk volna. Igy megmaradt utána a sok útravaló, amit tovább kell adjunk a gyerekeinknek. Pedig csak 7 éve ismertem úgy igazából, és ez év alatt szép lassan megismertem apósomat, mint a lányaim Gyuszi tatáját.

Még mindig elfog a sírógörcs amikor arra gondolok,hogy mennyire szerette az első unokáját, mennyi mindent megtett érte,hogy ma is azt mondom, hogy bár még élhetett volna.... És nemcsak Boglárka miatt, hanem Zselyke és Ákos miatt is, és hogy ki se hagyjam a többi családtagokat,de az unoka az unoka. Tényleg mindig fiatalos volt apósom ,és emlékszem hogy még ez év áprilisában, amikor olyan erősen benáthásodtam, légcsőgyulladással feküdtem és csak feküdtem,közben maszkkal a számon rendeztem a lánykáimat, akkor igen büszkén mondta,hogy ő még sosem volt meghűlve:) Örvendtem akkoriban,hogy milyen szerencsés.... és most már nincs velünk.
Gyuszi tata nagyon szerette a finom ételeket, ezért megtanított engem a főzés fortélyaira, és úgy igazából Istenien főzött, hogy még nekem is ízlett. Megvolt Gyuszi tatának a főzési tudománya,hogy hogyan lesz finomabbnál finomabb egy étel. Tőle tanultam főzni. Családszerető -és családösszetartó ember volt, s ezt nem más mint az asztal tartott össze bennünket a NAGY CSALÁDOT. Mindezt tovább kell adjam a lányaimnak,ami nem lesz könnyű feladat.
Mivel egy házban laktunk, de külön lakrészben ezét a nap bármelyik szakában, pillanatában ha valamit nem tudtam pontosan a főzés terén akkor őhozzá mentem tanácsért. De csak azért,hogy pontos legyek,még azért is,mert szerettem ahogy magyarázkodik mint felnőtt a felnőttel. Sőt, olyan is volt, hogy legtöbbször a majonézt és a töltött tojást ő csinálta nekünk vagy a csorbát, ami igazából nagyon jól esett nekünk.

Néhány emlék Gyuszi tatával:

Hajni:
Szinte mindennap reggel, délután és estefelé mindig felnézett hozzánk,hogy megnézzen bennünket,hogy vagyunk és mit csinálunk, de főleg Boglárkáért jött.

Miután Zselykét szültem, a gyerekágyas időszakban mindennap hozott komatálat ebédre.
Télen még együtt sétáltunk négyesben ,itt a környéken: Boglárka,Zselyke , Gyuszi tata és én.
Még 2010 nyarán amikor várandós voltam Zselykével akkor,megejtettünk egyetlenegy és utolsó hosszú sétát: Gyuszi tata,Zoli, Bogi és én:) A végén már esett... sosem felejtem el azt a napot,valamiért talpig elegáns volt.
Vagy amikor Bogival elmentek a körzeti üzletben vásárolni,de jött egy nagy eső s így ernyőjük nem volt. Ezért elmentem két esőernyővel a keresésükre.... nehezen találtam rájuk,mert beálltak az eső elől egy bútorüzletbe.
Élénken él bennem,miszerint a tavaly elvitt engem és Bogit a Zsögödi lovardában, ahol aztán póniló ugyan nem volt,de volt egy nagy ló amin Boglárka a világért sem akart ülni. Végül elvitt másnap a Csíkdelnei lovardához ahol voltak pónilovacskák. Ezúttal Marika mami is jött velünk.

Amikor májusban hazajöttem a TSMT képzés sikeres vizsgájáról, akkor Gyuszi tata nagyon boldog volt,és azonnal kijelentette,hogy menjünk a Cirkuszba és felajánlotta,hogy amíg távol leszünk ,addig vigyáz Zselykére. Nagyon egészségesnek látszott akkor....... és vidámnak,mert mindig is az volt.

Végezetül hozzáteszem, hogy május 29-én a 28 születésnapom alkalmából, még Zolival sütötték a flekkent, miccset a zuhogó esőben. Megáztak mindketten. Kínáltam vörös borral, de azt már nem fogadta el. Emlékszem.
Eltávozása előtt egy héttel, még Bogit szerette volna elvinni az óvodában,de végül nem mentek együtt, helyette én vittem Bogit,de feljött Gyuszi tata Zselykéhez. Amúgy akkor lett volna az első és egyben az utolsó alkalom,hogy oviba mennek együtt. De féltek mindketten. Boglárka egyrészt mert,még sosem ment együtt tatival az óvodába,Gyuszi tata viszont nem tudta,hogy mit kell majd csinálni! Ezt Marika mamától tudom, mert mondta tatikának,, majd Boglárka megmondja,,. Szóval azt akarom mondani,hogy el sem indultak az oviba,de már előre izgatta magát,hogy mi lesz.
Még a halála előtt 10 perccel megitattam teával... és azt hiszem ez volt az utolsó segítségem ami lehet, hogy sokat jelentett Nekünk. Többet kaptam mint adtam,de már ez is sokat számít. Gondolom. Ezért nyugodt a lelkiismeretem,mert még egy pár szót tudtam szólni hozzá.
Befejezésül,még ha pár másodpercre is,de a hangos zokogásommal még vissza tudtam hozni az éltbe,de úgy hogy egyenesen rám nézett. Kissé megijedtem, és ekkor kezdtem azon gondolkozni,hogy hagyni kell,hogy menjen ha menni kell ..... De még sokáig,sokáig gondoltam Gyuszi tatira, még ma is. Rájöttem egy fontos dologra,hogy sokkal inkább a jók mennek el.
Egy májusi este épp indultam Boglárka után mamiékhoz, amikor is a lépcsőn már jöttek felfele Bogi és tata..... Boglárka ugyan bejött,de hívtam apósomat,hogy jöjjön be hozzánk, de már készült ő is lepihenni, ezért valamilyen belső,megmagyarázhatatlan kényszerből,minden ok nélkül csak megállítottam Gyuszi bácsit. Mondani is akartam valamit ,közben nem kellett , de leginkább hosszan és sokáig néztem. Valahogy nem akartam elengedni......
Többször mondta,hogy boglárkát el fogja vinni a sószobába a nyáron..... ez sajnos nem adatott meg.

Zoltán:
Nagyon megviselte az apja elvesztése,hogy akkoriban nehéz időket éltünk..... De tényleg,hogy még ilyen nem volt.
Az apja volt a partnere,társa mindenben: barátként és munkatársként voltak és támogatták egymás. Jóban,rosszban minden lehetséges dolgokat meg tudtak oldani ami számított az életben a természetüktől kifolyólag.Habár ha Zoltán nem is mutatta, de most láthattam , hogy mennyire imádta az apját,mennyire letört,hogy napokig semmihez sem volt kedve. Megértem,de ez nekem is nehéz volt.
Támogatta fia családját,hogy még mielőtt megszületett volna Boglárka meglegyen a tetőtéri lakása,mert ismert sok munkást,így időben elkészült a mi lakásunk is.
Közösen vettek egy autót,amit most már Zoltán használ. És egy másikat is amit a mi szüleink vettek közösen.
Kertészetben rengeteget segített Zoltánnak.Télen éjszaka vagy kora hajnalban felkelt tűzet gyújtani,hogy a palánták ne fagyjanak meg és ehhez hasonlók. Sok férfi munkát együtt csináltak amihez én nem értettem.De most megváltozott a helyzet, egy fokkal nehezebb lesz minden amit meg kell tanulnunk.
És akkor kimaradt a pisztráng. Ugyanis apósom sok pisztrángot vett,amit meg kellett takarítani,ezért ezt nekünk is megcsinálta, amit majd lefagyasztottunk. Nagyon szeretjük a pisztrángot, és főleg Bogikácska kedvence. Csak remélni tudom,hogy ezúttal a pisztráng vására,megtakarítása, lefagyasztása ezúttal sem marad el minálunk. Ránk maradt ez a feladat is. Zoltánra vagy énrám. Meglássuk.
Hogy el ne felejtsem sok-sok finom lekvár és szörp dicsérte a keze munkáját,amiből mi is kaptunk. És mindez mert szerette a legkisebb a fiát is,meg a családját is.
Boglárka:
Boglárkám volt az első unokája, akit imádott és mindent megtett érte. Délelőttönként együtt mentek bevásárolni, sétálni s végül mindig csinált Bogikának valamit: tojásrántottát,virslit főzött vagy éppen tejbe darát, ja és a túró rúdi sem maradhatott el. Bármit megtett Bogiért,hogy kényelemben érezze magát. Ha az idő megengedte akkor, a délutáni séta sem maradhatott el Gyuszi tatikával,mindig vittek Boginak egy szvettert, de csakis olyant amelyiknek nem volt kapucnija ,mert az általában meleg és ezt nem szerette tati.
Nem maradtak el az esti hancúrozások,ugrabugrálások, háton lovaglások, nagy vidám nevetgélések és az esti közös vacsorázások sem.....
Délelőttönként sokszor előfordult,hogy Boginak és Marika maminak készített valami tízórait,narancslevet és kávét... Jaj,de jól esett ez a gondoskodás. Még az apró dolgok is nagynak tűnnek az én szememben. Megható volt ez a figyelmesség.
Az utolsó pár napokban amikor már nem járt fel hozzánk Gyuszi bácsi, mert nem volt ereje,akkor bizony Marika mamától mindig megkérdezte mit csinálnak a lányok,voltak-e a levegőn stb.

Különben Boglárka nem felejtette el,hogy mennyi mindent tett érte a drága tatikája .... Van egy hercegnős mesekönyv amelyikből csak abból olvasott,mert szerette a klasszikusokat, banán csokit is mindig tati szokta venni,tele rakta párnákkal az ágy háttámláját,hogy ugrálás közben Bogi nehogy beverje a fejét.... Ezeket mind mind megemlítette Bogi nem sokkal tatika eltávozása után. Annyira szerette Bogi tatikát,hogy azonnal minden kellett neki,de csak úgy ahogyan ő csinálta. Baromi nehéz időszak volt ez mindannyiunknak. Nekem is.

Sajnálatos módon Boglárka szeretett volna Gyuszi tata eltávozása előtt két egymásutáni napon találkozni,de nem lehetett mert nem volt olyan állapotban, és félő volt hogy Boglárka nagyon megijed amit lát A szem a lélek tükre. Igen ám, de tettem egy ígéretet Boginak azon a bizonyos hétfő reggelen mikor indultunk oviba,hogy amikor hazajön akkor bemegyünk hozzá. Sajnos az élet közbe szólt, még a délelőtt folyamán bekerült a kórházba, és másnap eltávozott. Nagyon és nagyon sajnáltam mindkettőjüket.de legalább Boglárka emlékezetében az életerős, vidám, sokat nevetgélős Gyuszi tata fog megmaradni:) Ez a legfontosabb.

Zselyke viszont nem ismerte. Három dolgot megkapott Gyuszi tatától ő is a 9 hónap alatt, merthogy Zselyke most 10 hónapos.
A legfontosabbat megtudja majd.
A második ,hogy Zselyke nagyon szerette a lábacskáit az ágyra hatalmas erővel ütögetni,kilógatni ,hogy egy véletlen rossz mozdulatból kifolyólag, nem tudja majd visszahúzni. Ezért azt javasolta,hogy tegyek pokrócot egy kisebb baj megelőzése végett. Hát így.

És még elvitt engem és Zselykét autóval a kontrollvizsgálatra.

Fenti sorokat írva,hihetetlen mennyi minden történt, mint sok mást is,de regénybe illő lenne, a sok soros szöveg. Ezért most csak a legfontosabbakat említettem meg.
Egy nagyon erős, életvidám, dolgos, becsületes, családjáért mindent megtevő, sohasem panaszkodó, sosem jajgató embert ismertem Gyuszi bácsit,mint a férjem édesapját és a lányaim szerető nagytatáját. Azonkívül,hogy jó ember volt sosem szertett fölöslegesen beszélni, és pláne soha egy rossz szót nem hallottam kiejteni a szájából. Még másról sem. Imádta,szerette,tisztelte a feleségét is 52 éven keresztül ,még a reggeli kávét és píritóst is bevitte az ágyába,nem is beszélve az orvosságokról.Ennyire figyelt a család minden tagjára.

Köszönöm és köszönjük, hogy voltál nekünk és tanulhattunk tőled,drága kedves Gyuszi tata!!!

Elszórakoztam

2011-07-15T17:00:00.008+02:00

Hm...... elszórakoztam a mai napot mindenféleképpen, csak az én nagy butaságaimnak köszönhetem, de nem is bánom. Ebben a 30 fokos hőségben már nem tudom mit csináljon az ember lánya ,így jártam én, hogy egyet elmentem a városba bevásárolni. Teljesen egymagamban ami ritkán adatik meg ,és be hogy valljam jól esett.Ugyebár kellett volna többet vásároljak,mint amennyit vettem (így jár az akinek nincs sofőrkönyve egy bevásárlás erejéig).

Boglárka egész nap Marika maminál volt, ugyanakkor nekünk is főzött egy rókagombás pörköltet ami nagyon finom volt. És a nagy hőségben jól jött egy tál étel kis ebéd. De finom is volt, nagyon. Ebéd után gondoltam bemegyek egy bevásárlókörútra. Zselyke itthon maradt Zolival.

Jutott nekem tengernyi időm,hogy egyik-másik üzletbe benézzek. Igy jártam a könyves-és kreatív boltba alaposan megnézni, hogy mik is vannak és persze az árakat. Mondjuk nekem elfogadhatóak, csak annyi, hogy most nem vettem semmit. Keserű szájízzel vettem tudomásul,hogy szinte senki nem tér be egy könyvesboltba,nemhogy könyvet vegyenek. Sajnos. Történt ugyanis, hogy kifelé jövet egyáltalán nem köszöntek viszont nekem, olyan kedvesen az elárusítók mint ahogy elvártam volna, hanem a szájukat húzva az ablak felé bámultak nagy magányosságukban, a nagy semmibe. Gondolhatták,hogy miért nem vettem semmit.... és biztos várják a vásárlókat ami nagyon kevés. Szomorú. Majd később veszek gyerek-és felnőttnek való könyveket. De most kihagytam. Egy könyvesboltot be is zártak, mivel nem volt vevő és a sok gyönyörű könyv szépen felsorakozva áll a polcon. Nem is tudom, és főleg nem is értem miért drágálják az emberek a könyveket? Bezzeg apró csecsebcsére nem fáj az ember foga....... Na,de a lényeg itt, hogy akkor milyen példát mutassak majd az én gyerekeimnek, ha nem látnak engem könyvet a kezembe venni (mindegy hogy veszem vagy olvasok).

És akkor ott van az, hogy szegény eladók egész nap ülnek és várják a vásárlókat,hogy térjenek be s vegyenek minél több könyveket vagy bármit. Szakad meg a szívem amikor látom, hogy nem megy a munka,nincs pénzük az embereknek és magukban morgolódnak,hogy már ez se vásárol,vagy hasonló.... ha tehetném,ha milliomos lennénk akkor biztosan vennék mondjuk akár 10 könyvet is. Segítenénk a rászorulóknak. De ez távol áll tőlünk.

Két óra séta után hazajöttem. Zselyke derékig pisis és kakis volt, de jól érezte magát a 30 fokban. Boglárka mondjuk nyűgösebb és a világért se enne ebédet minálunk. Zselyke már egy másik eset. Ő alszik és eszik a melegben békésen. Nem egyformák a testvérkék... erről majd.

És akkor mérgelődtem egyrészt mert meleg volt,másrészt mert többé-kevésbé céltalanul kóboroltam a városban a semmiért a nagy melegben, miután Zselykét is rendbe tettem elkezdtem szórakozni a a blog sablonokon..... És Édes Istenem ,most nem tudom visszaállítani, úgy hogy a linkek a jobboldalsávban legyenek:(

Maradjon így most a blogháttér.... pedig nem a kedvencem.,csak azt látom ha sokat írok, kevesebb szöveget mutat..... és egy kicsit ,,orvosos,, a kinézete ez az ami tetszik nekem.

Lányaim első unokatestvére!

2011-07-14T17:57:00.004+02:00

Örömmel tudatom, hogy ma azaz 2011. július 14-én megszületett, Zoltán bátyjának a kisfia Vécsey Gábosi Ákos 2,95 kg és 48 cm-rel:) Boglárka és Zselyke egyetlen első unokatestvérük.... (remélhetőleg lesz még).

Késői gyerekként érkezett ugyan, és mint a két szülője vezetéknevét fogja viselni, mivel házasságon kívül született, és így a helyes:)

A baba és a mama jól vannak. Elárulom,hogy én jobban izgultam mint kívülálló, mint amikor az én lányaimat szültem szintén császármetszéssel.

Egyébként most három gyerek fogja betölteni a házat a nap bármelyik szakában,mivel egy házban lakik három család,de külön lakrészben. Dejó!

Azt hittem, hogy....

2011-07-10T10:52:00.002+02:00

Most délelőtt Boglárka lent van Zolival az udvaron.
Zselyke alszik. Azaz csak aludt amikor én ide a gép elé ültem, amikor már az ujjaim pötyögtettek volna,akkor éppen felsírt Zselykém:) Ez van.

Pedig van miről írnom.

Elfáradtam a mai napon!

2011-07-09T18:21:00.003+02:00

Sok olyan mozzanata volt a mai napnak ami nem tetszett. Egyrészt nagy hőség volt,hogy a gyerekekkel nem lehetett ma kimenni, sőt még az árnyékba sem! Nyakig ültem a melegben és csendesen mérgelődtem. Boglárka ugyan a délelőtt folyamán elment Gabiékkal Delnére, és kb.három órát ültek. És végül hazajöttek, de hiába volt Boglárka éhes, álmos és hiába volt készen az ebéd de minduntalan csak enni,aludni nem akart idefent ( ami érthető, hiszen minálunk a tetőtéri lakásban 30 fok van).

Boglárka végül Zsófiéknál evett, és ha későn is feküdte le és felkelt fél 7-kor ami késő,de legalább jól mélyen aludtak egy nagyot Gabival a hűvösebb lakásban. Megnyugodtam egyrészt,mert legalább evett és aludt ilyen nagy hőségben is, de nem tetszett,hogy későn kelt fel. Jó, most nyár és vakáció van, laza minden. De később vissza kell szoktassam,ami nyáron felborult.

Zselyke is nyűgös volt, nem kapta sehogy sem a helyét.Ha lefektettem, ha a nagyágyra tettem hasra,ha leültettem csak sírt, hogy az úgy nem jó neki. De legalább jól evett, ivott. Zselyke inkább a karjaimban érezte jól magát és ha járkáltam vele a házban, le Zsófiékhoz, Marika mamihoz. Le sem tagadhatom, hogy mennyire jól érezte magát, folyton mindenkivel egy nagy Zselykés brummogással válaszolgatott.

És akkor most nagyon érzem a nagyszülők hiányát. Főleg a nagytatáékét. Gyuszi tata sajnos nincs többé velünk, de kezdjük megszokni az új létet nélküle.

Édesapám viszont a kórházban fekszik a kardiológián. Ma mentem is volna meglátogatni, de közbejött a méhecskeügy. Egész délután csak hajtottunk és irtottunk Zolival a méheket,de csak visszatértek. Most délutánra már ennek is vége lett. Zselykét nem volt kire hagyjam. Zavarni most senki sem akartam, így marad holnapra a látogatás.

Boglárka már felkelt és Zselyke aludt el. Most este 8 óra van.

Tényleg nem tudom mi a jó most.

Kitesz magárét ez a hőség. Hm.

Szomorúság

2011-06-26T13:58:00.010+02:00

Szomorúan és összeszorult szívvel, és bár nehezen de ki kell bőgjem, hogy június 7-én a lányaim szeretett Gyuszi nagytatájuk váratlanul eltávozott az élők sorából..... Rengeteg útravalót, jóságot, szeretetet hagyva maga után, hogy leírni is regénybe illő (erre is sor kerül).

És a sors érdekes fintora, hogy aznap reggel Bogikám is belázasodott, aminek okát nem tudtam mire vélni , délelőtt kb. egy órát apósom mellett voltunk Zoltánnal a kórházban. Majd délben újra a kórházban kötöttünk ki Bogival, ahol megállapították lepkehimlőt. Erre tényleg már nem kapott orvosságot. Egy napig lázas volt. Hirtelen és gyorsan történt minden, hogy fel se fogtam, hogy mik vannak..... és talán a MIÉRTEK kavarogtak bennem?!

Most este viszont a képeket sorrendben nézegetve Gyuszi nagytatáról, rá kellett jönnöm, hogy már Zselyke sosem fogja megismerni az apai nagyapját. Viszont maradt egyetlenegy kép ,ahol Zselyke kedvesen néz Gyuszi tatára. Éspedig akkor kapta élete legnagyobb ajándékát, ami egy életre szól. Mondom Ajándék.

Hiányzik most mindannyiunknak a családfő. Nagyon!!! Üresen tátong a ház, mert be kell hogy valljam, apósom eleven, mindig is életvidám ember volt és mindig mindenhol jelen volt bármerre mentem/mentünk. Sokat tanultam (és nem csak én) . Éspedig az élet leckéjét. Egyszóval: útravalót kaptunk tőle.

Ez az év mégis más, mint eddig volt. És nemcsak emiatt, hanem eddig történtek miatt is.

Még egyszer mondom nem a mi évünk.

Kétezer-tizenegy

2011-06-18T22:39:00.003+02:00

Tulajdonképpen, már nagyon, de nagyon sok jutott nekem ebből az évből...És inkább több jutott a rossz napokból, mint a jóból. Akarom mondani, hogy nem nekem/nekünk találták ki ezt az évet, holott még csak félév telt el ebből az évből.

Ezt a naplót inkább szántam a gyerekeimnek,de most már belátom ez nem fér össze az én életformámmal, mert a gyerekek is benne vannak, érzik azt ami velünk történt. Jelen pillanatban azt várom, hogy ugorjunk egy évet visszafelé vagy előre, de minél hamarább. Most nem tudom elmondani magamról, hogy mintafeleség vagy mintaanya vagyok, mert körülöttem szikrázik minden. Most úgy érzem ellenem van minden és mindenki. Ezt nem csak úgy mondom, mert tényleg így van. Gyors egymásutánban,észrevétlenül történnek a dolgok,hogy felfoghatatlan..... Lassan össze kell szedjem magam ,s már ideje vissza térnem ide. Szükségem van egy terápiára. Ez pedig maga az írás.

És ha már itt tartok, azt szokták mondani, hogy a bajban mutatkozik meg az igazi barát. Nos, most nagyon szükségem lenne egy olyan barátnőre, akivel egy kávé mellett jól elbeszélgethetnék a külvilágtól kizárva, ahol bő két órát eltölthetnék kettesben. Kérdem én vannak barátnőim? Vannak. Hol vannak? Sajnálattal közlöm,hogy már nem laknak velünk egy városban, mindenki éli a maga életét az ország másik végében. Vagy külföldön.

Felteszem az utolsó kérdést, hogy vajon kit érdekelne az, hogy mi történik velem/velünk?

Bár tudnám..... még virtuálisan is.

Még vissza térek és újra vissza térek, de ezzel senkit nem akarok untatni,ámítani.Olvasnak,olvasnak s aztán feladják, azt gondolván ez a Hajni sosem ír,csak folyton ,,panaszkodik,, :( Most ez van, az élet nem egy habos torta. Legalábbis nem most és nem minálunk.

Lejárt a képzés!

2011-05-16T23:14:00.003+02:00

Egy teljes héten keresztül reggeltől estig TSMT képzésen voltam, és bármennyire fárasztó volt,meg kell, hogy mondjam megérte elmenni! Pénteken vizsgáztam ami nagyon jól sikerült és még hátra van három dolgozat amit el kell küldeni Pestre::)

Ezek után már nagyon igyekszem arra is ,hogy lehetőleg minél több időt töltsek a lányaimmal,de úgyhogy mindent ki kapcsolok magam körül , csak nekik éljek és velük legyek. Nagy részt mint pl, a nagy séták,itthoni kreatív foglalkozások,együtt sütés-főzések a nagylányommal miközben Zselyke a hordozóban van, vagy netalán az etetőszékben ülve figyel minket. Tényleg mindez nagyon hiányzik nekem,mert eddig három hónapig csak egész napos-jövés menések, intézkedések, betegségek háttérbe szorították a nyugodt együttlétet.

Még most is hűléssel,megfázással küzdünk, kevésbé ugyan, de akkor is elegem van.

Elmaradt még az anyák napi óvodai beszámoló és még sok minden. Képek is.

Születés hete

2011-04-28T07:24:00.001+02:00

Kedves édesanyák, édesapák!

szeretettel meghívunk benneteket a Csíkszeredában első ízben megrendezett Születés Hetére, 2011 május 2-6-között.

Az első napból kis ízelítő:
Május 2-án, du. 16 órakor kezdődik a hétfőtől péntekig tartó rendezvény egy jelképes értékű eseménnyel: a Mikó vár előtt Antal Attila alpolgármesterrel ültetjük el a születés fáját. Innen átsétálunk a Megyei Tanács márványtermébe, és 17 órától ott folytatjuk fotókiállítással, illetve Sógor Enikő 4 gyermekes édesanya, pszichológus előadásaival Nagycsalád és hivatás, majd 18 órától Pre- és perinatális veszteségfeldolgozáscímen.
19 órától Márdirosz Ágnes színművésznő előadásában Szép Fehér Annácska c. balladajátékát nézhetjük, hallgathatjuk (és sirathatjuk) meg.

A teremben játszósarkat rendezünk be, de kimondottan gyermekfelügyeletet nem tudunk biztosítani az előadások alatt. (Viszont ha van köztünk lelkes pedagógus vagy bárki, aki szívesen lefoglalja egy-két órára a gyerekeket, annak örülünk.)

Aki tombolára szán vmit, az a jövő hét folyamán is behozhatja a helyszínre.

A plakát és a honlapcím Itt.

Zselyke keresztelője

2011-04-27T22:08:00.007+02:00

Zselyke az ünnepelt keresztény:)

Miminek tetszik a torta:)

Keresztapjával, Lóránttal egy napon, azaz szeptember 8-án születtek:D

Április 17-én megvolt Zselyke keresztelője.

Nagyon jól éreztünk magunkat. Hat eleven lány töltötte be a Korona vendéglőt a hangoskodásukkal, futkározással, nagy kacaj kíséretében. Az esemény csúcspontja az ünnepelt és a tortája volt. A lányok imádták mindkettőjüket. Hozzáteszem, inkább azonnal ettek volna a tortából, de ezzel várniuk kellett. Noha nem nagyétkűek,de két nagy adag tányérból ették a szalmakrumplit. Öröm volt nézni.

Újabban tényleg nagyon megszerették egymást a lányok,hogy alig várták a másnapi találkozást.

Lépcsőzetes sorrendben születtek egymás után.

Emília 6 éves

Csengele 5 éves

Boglárka 4 éves

Ottília 3 éves

Borbála 2 éves ,és akkor a legkisebb Zselyke féléves:)

A keresztelői képek itt megtekinthetők.

Kis érdekesség

2011-04-27T13:39:00.005+02:00

Épphogy kilábaltunk Bogival a betegségekből,azaz én még mindig meg vagyok hűlve,de a lényeg, hogy gyors egymásutánban követik egymást az események. Nem akarom elkiabálni,de szép csendben hozzáteszem, hogy sok rossz után már ideje,hogy jó is történjen velünk,vagyis így szokták mondani. Nemde? Vagy mindezt a tavasz hozza magával a felélénkülést? Vagy csak velem-velünk történik, vagy talán tévednék? De tény,hogy egy kicsit nyított szemmel járok, kelek, olvasok, intézkedek, tele vagyok tervekkel. Ez még hagyján, csak éppen ne lennék rá szorulva Zolira vagy éppen az öcsémre, hogy valahova vigyenek el. Már lenne meg az a fránya sofőrvizsgám. Ahogy állnak most a dolgok, egyre nehezebb kimozdulni két gyerekkel az időjárás függvényében. Pláne,ha egy nap kétfelé kell fussak két gyerekkel, vagy a saját érdekemben valamit intézkedni,de babakocsival nehéz közlekedni. A hordozó egyelőre el van felejtve,mert az oldalbordáim nem bírják meg Zselykét,mert kicsivel súlyosabb az átlagnál, hát meg a derekam, hosszútávon nem jó a séta se vele. Messze lakok sok mindentől. És amiért úgy döntöttem,hogy kézbe veszem a sofőrkönyv megszerzését, annak más oka is van: mégpedig a saját egészségem. Már csak azért is,mert bármilyen évszak van, gyalogosan megyek be a központba s mindig futok,egyik helyről a másikra,hogy verejtékezni kezdek. Mindig igyekeztem,hogy időben érjek haza a gyerekekhez, sosem tudtam nyugodtan végigjárni mindent. Ennek függvényében mindig leizzadtam, ki/ be járkáltam a melegből a hidegbe és fordítva. Sokszor futok le s fel a lépcsőkön (házban lakom) ,ez meg is látszik az alakomon és persze,hogy kaptam egy csúnya légcsőgyulladást,arcüreggyulladást. Na,ebből többet nem kérek. Volt mit megtapasztalnom és van mit tanuljak ezek után. És ha látom,hogy Zoltán, anyósomék, az öcsém,apukám és a sógorom egy bevásárlás vagy egy szimpla ügyintézés miatt kocsiba szállnak, akkor jogosan kívánom,hogy én is tudjak vezetni, és ne legyek másoknak kiszolgáltatva. Főleg hamár annyi autó áll a rendelkezésemre, csak éppen nem tudok volán mögé ülni. Akkor?! Megéri.

Igazából nem is erről akartam írni ,hanem arról, hogy mandulaműtét után jött az én betegségem,hogy egy hétig mást nem csináltam: csak feküdtem, kúráltam magam és vártam,leszámítva azt, hogy rendeztem a gyerekeket.Közben féltem,hogy nehogy valamit elkapjanak tőlem. Időközben kiderült,hogy alaptalan volt a félelmem a C vitamin és Béres cseppnek köszönhetően. Igen, Zselykére is figyeltem.

Aztán jött Bogi születésnapja ami elmaradt,de később ezt is bepótoltunk.

Végül a keresztelő. Ez is lejárt.

Két hónap után, ment ma először Boglárka újra oviba.

És mindezekről írni fogok a következő posztokban, képekkel tarkítva. Ahogy kell.

Most készülök a májusi továbbképzésre. Rá leszek szorulva egy sofőrre Zoltán személyében aki reggel 9-re visz,és este hoz haza. Mindennap,egy héten át,közben éjszaka tanulnom kell. Szükségem lesz még édesanyám segítségére, aki kérésemre vállalni fogja a gyerekek felügyeletét.Külön köszönet érte.Bármilyen baromi nehéz lesz,de csak gyorsan le tudom,mert nagyon kell ez nekem.

És akkor van még másik érdekesség:

Szombat délelőttönként van zenebölcsi az Albert házban, Simó Mártával ahová el szeretnék menni Bogival. Őszintén remélem szeretni fogja.

Vasárnap, szintén a református templom alagsorában, van az istentisztelet alatt gyerekeknek való foglalkozás. nem tudom milyen,de jó hogy van.

Hétfő délután van gyerekeknek néptánc.

Csütörtök délelőtt elmehetnék Zselykivel a játszóházba,ha nem is minden alkalommal,de közben igen. Bogi addig az oviban lesz. Ezzel még várnék.

Nem is beszélve a babaúszásról ami a Bella Vita panzióféle házban szokott lenni.

Hogy miért volt szükségem,hogy mindezt leírjam? Azért mert annyira lefoglalt Bogi hosszútávú betegsége,a bűntudat, hogy sehová nem járunk ,hogy nem hallok eléggé jól,hogy tájékozott legyek az ilyen dolgokban. Annyira lefoglalt az orvostól orvosig való rohangászás,hogy nem tudtam észrevenni ,hogy igenis van más szép,sok jó dolog az életben. És nem lakunk Budapesten. Nem hiányzik a nagyváros,mert így is van elég program.

Amíg nem íratkoztam fel a csíki anyák levelezőlistájára ami 2009 óta működik,addig fogalmam sem volt,hogy mik vannak körülöttem.

Érdekes még az is,hogy pont ma amikor Bogi után mentem az oviba,kaptam hírdetést a falon függesztve,hogy a Bogi csoportjában lévő gyerekek szüleinek nyitottak egy levelezőlistát:) Ez külön öröm és megnyugtató számomra, az a tudat, hogy mégsem vagyunk elveszve, hanem ellenkezőleg mindenki kap egy éretsítést a dolgok hogyanjáról, progaromkról. Más szóval,egymást értesíteni fogják a szülők,ha adódik valami. Hangsúlyozom,hogy a két óvónő is benne van a levelezőlistába.

Úgy látszik, így kellett történjen minden. És ha ma nem mentem volna Boglárka után,akkor biztosan nem figyeltem volna fel erre a lehetőségre. Főleg,hogy ezt a márciusi szülői értekezleten beszélték ahonnan mi hiányoztunk:( Az is lehet,hogy az unatkozó anyukáknak találták ki az egészet,mert én pillanatnyilag nem unatkozom,de a gyerekek érdekében még jobb a levelezőlistás egyeztetés.

Semmi sem történik véletlenül.

Játékrendelés,katalógus

2011-04-27T08:58:00.017+02:00

Ha valaki nem tudta volna vagy nem hallott, hogy lehet itt Romániában rendelni fejlesztő játékokat akkor most megteheti kedvező áron! Viszont május elsejétől jelenik meg az új katalógus, sok új termékkel.

Játékok innen is.

Kialakult a Csíki anyák egyesülete, ami nagyon jó,hogy létezünk, mint az anyukák, mint a gyerekek szempontjából. Segítjük egymást programokkal,tapasztalatcserével, csere-bere, adok-veszek vásárral. Különböző programok szervezésével.

Hozzáteszem, hogy én most ebből kimaradok,mert szorít a pénztárcám. Volt elég kiadás, vásárolgatások,megyek képzésre még könyvet is muszáj vennem ami 4000 forint. Ez persze nem tartozik a képzés árában.

Megvolt ez is

2011-04-19T21:07:00.004+02:00

Nagyon fáradt vagyok szellemileg, de most inkább egyfajta jóleső fáradtság uralkodik el rajtam. Három napig vendégeskedtünk. Volt izgalom, sütögetés, jövés-menés, gyerekzsivaj, rendetlenség.

Megvolt vasárnap Zselyke keresztelője.

Sikerült egy tortát sütnöm az én négyévesemnek, a tegnap volt az ünneplés.

Ajándékok halmaza gyűlt fel. Még álmodni sem mertem, de annál nagyobb volt meglepetés és az öröm.

Hiányoznak a drága barátaink.... mert egyik sem lakik a városban. Hívtuk és jöttek nagy szeretettel ,hogy Zselykét keresztvíz alá tartsák: Budapestről, Nagyváradról és Kolozsvárról. Iskolai barátság a miénk. :) Gyerekestől. Volt hat lány és hét felnőtt.

Szeretem őket, de nagyon és mindig nagy szeretettel fogok gondolni az elmúlt napokra.

Kissé megijeszt engem a távolság, hogy legjobb barátaink elmentek a városból kivéve Katáékat, mert még az egyetemen ismertem meg.

Aztán jövök beszámolókkal és képekkel.

Most tényleg álmos vagyok, de nagyon.

És akkor nem is írtam mi történt velünk a keresztelő előtti két-három hétben. Sorrendben.

Azt hiszem megérdemeltünk, hogy három napig jó vörös bort igyunk mindenki egészségére:) És tényleg most azért is vagyok olyan aluszékony :p

Holnap viszont remélhetőleg elmegyünk Bogikámmal a húsvéti kézműves foglalkozásokra. Alig várom.

Lányos

2011-04-14T21:32:00.007+02:00

Teltek-múltak a napok, miközben én jócskán elmaradtam a bejegyzésekkel, ilyen-olyan okok miatt. De ma már mindannyian jól vagyunk.

Boglárka mandulaműtétet követően töltötte be a négy évet. A születésnapozás,családi ünneplés,tortázás elmaradt. A közeli családtagok, kinek mikor ideje és kedve volt szerre felköszöntötték Bogikát ajándékokkal. Csak hát nem volt mikor süssek, mert mire kijöttünk a kórházból Bogival, addigra én estem ágynak. Először csúnya légcsőgyulladást kaptam, amit végül követett még egy pici arcüreggyulladásom amit most is kezelek. Szóval baromi nehéz hetek mögött állunk.

Zselyke is sokat fejlődött, növögetett, elkezdte a szilárd ételeket eszegetni. Tegnap fordult először a hátáról a hasára, de annyiban kellett segítsek neki,hogy a bal kezét kis segítséggel kiszabadítottam. Ezt megismételte ma is:)

És még sok-sok írnivalóm van a lányokról.

Köszönjük jól vagyunk...... avagy zajlik az élet

2011-03-22T22:13:00.007+01:00

Nehéz hét mögött állunk, de túléltünk, addig is legyen két kép.

Zselyke születése II

2011-03-22T21:53:00.007+01:00

Nagyon régen írtam! Most tényleg elérkezettnek érzem az időt,hogy írásba foglaljam a velünk történő mindennapos,ügyes- bajos napjainkat,de legfőképpen Zselyke születése utáni napokról és azt követő első három hónapról.

Ezúttal pedig a Zselyke születése utáni pár napról szeretnénk megemlíteni egy pár dolgot, amit elfelejteni ugyan sosem fogok. Mondhatom azt is,hogy az élet nem éppen egy habos torta. Legalábbis számomra nem,de mindig rózsaszínű szemüvegen próbálom átvészelni a nehézségeket. . De hát az élet már csak ilyen.

Az már természetes dolog,hogy minden családban egy kisbabához fel kell kelni éjjelente, ha sír mert éhes,vagy egyéb ok miatt. Ha úgy tetszik akkor megnézni hogy éppen hogyan alszik,szuszog. Ebből a szempontból jutott nekem minden, de amilyen nehéz volt az első két hónap utána fellélegezhettem,mert Zselyke nagyon jó alvó baba,szinte végigaludta az éjszakákat. Mondhatom azt is, hogy ez egy ajándék a Jó Istentől, mert megkímélt engem a hallásom miatt a sírós-hasfájós- ébrenléti éjszakáktól. Összeségében véve mint a két lányom jó alvó baba volt az első pár hónapokban. Mondjuk Boglárka sosem sírt éjszakánként,sosem ébredt meg mert éhes,s főleg aztán a kórházban végigaludta az éjszakákat-nappalokat,hogy emiatt aztán én kellett felköltsem egy-egy etetéshez.

Zselyke már egy másik eset, minthogy ő a második kislányom. Vele más volt helyzet.

A szülés utáni fájdalmaim is erősebbek voltak. Őhozzá gyakrabban kellett felkeljek,hogy kiemeljem a mellettem lévő ágyból, forgolódni is nehezen tudtam, emiatt az első-két nap nemigazán fektettem magam mellé az ágyban. Ráadásul csak ülve tudtam szoptatni,mert így volt kényelmesebb nekem.

Volt egy olyan éjszakám amikor egy szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Csak ébren feküdtem zúgó füllel, fájó hassal és fejjel, háton fekve és lestem az órát meg a mellettem szuszogó csöppséget. Zavart,hogy nem vehettem ki a hallókészüléket,mert akkor mélyen elaludtam volna,s nem hallottam volna meg a sírást. Csiga lassússággal teltek-múltak az órák, de elaludni sehogy sem tudtam, csak valamikor hajnaltájban elszenderedtem, úgyhogy amikor felébredtem egy pillanat erejéig kábult voltam, hogy azt se tudtam hol vagyok.

A kórházi tartózkodás alatt nagyon is úgy tűnt nekem, hogy Zselyke inkább egy sírósabb,hasfájósabb baba lesz, mint a nővérkéje. Még most élénken él bennem,miszerint karomban tartva,vagy ha magam mellé fektettem, akkor aludt nyugodtabban.Ha az ágyába tettem máris sírdogált,úgyhogy éhes is volt egy picikét és vágyott a melegre,biztonságra amit tőlem kapott meg. Bevallom őszintén elég hideg volt az egyágyas kórteremben ahol ketten voltunk megszállva Zselykivel,hogy nem is csodálkoztam azon ha fázott.Bár a lábacskája volt olyan hideg,hogy muszáj volt meleg flakonos vízet tenni az oldalán fekvő Zselyki hátához,hogy melegítse a testét. Mindez éjszaka kellős közepén volt. Az hogy fázott, éhes volt, nem nőtt úgy ahogy kellett volna arra itthon jöttem rá. Ahogy hazaértünk egyből meleg ágyas szobát kapott ahol nyugodtan alhatta az igazak álmát. Bár igaz az is, hogy be volt sárgulva az arcocskája, ezért aluszékonyabb is volt az első hetekben ,ezért három óránként költögettem szoptatni.

Az első napok itthon sem volt olyan nehéz, mint amire számítottam.Leszámítva azt, hogy esténként hallókészülékkel az egyik fülemen,párnám alatt a bébiőrzővel, karomon az órával, fejem fölött az égő lámpával tudtam és mertem aludni -illetve elaludni. Éjszakánként többször felriadtam,hogy megnézzem Zselykót. Mindez így ment három hónapig. Bármilyen nehéz is volt, de az volt a szerencsém nekem,hogy pont akkor ébredtem meg amikor Zselyki is kezdett ébredezni ..... És, tényleg szerencsésnek mondhatom magam mert nagyon jó alvó lányaim vannak, akik végigalusszák az éjszakát. Zselyke is végigalussza az éjszakákat, akárcsak Bogikám annak idején. Ez pedig külön ajándék az élettől:)

Cím nélküli

2011-03-17T21:51:00.004+01:00

Nem felejtettem el a naplózást,sőt mindennap elhatározom ,hogy ma leülök a gép elé és írok amiből aztán nem lesz semmi. Nem unatkozom.Van teendő bőven, hogy már tényleg nem tudom hol áll a fejem, csak azon vagyok hogy minden meglegyen szép sorjában. Minderről írok majd.Nem tudom mikor.

Azt mondom most egy kicsit nehéz időszakot élünk,mint mindig a magunk módján,mert ugye nyugodt vagyok,de sosem foglalkozok magammal. Vagyis kevés időm jut magamra, ezek között tartozik például a naplóírás is. Pedig erre nagyon szükségem lenne. És lesz is, mert nem adom fel.

Merem állítani, hogy holnap beadom a derekam és írok. Ez függ attól,hogy milyen napom lesz,mert valóban nehéz lesz.

Ideje másfelé kacsingatnom

2011-03-01T22:31:00.007+01:00

Az itthon töltött időt maximálisan ki szeretném használni. Már kissé kezd unalmas lenni a mindennapi rutin,hogy már ideje összeszednem magam ,és megmásszam a hegy csúcsát legyen bármilyen nehéz is. Ááá, mondjuk nem is nehéz semmi az égvilágon,csak hát kissé túl belekényelmesedtem az itthoni létbe. A terv megvan, de az idő az meg kevés, és hát mondjuk ezt kellene behozzam, beosszam. Mikor Bogival voltam itthon akkor szinte minden áldott nap csak faltam a jobbnál jobb könyveket,regényeket. Most ebből is elegem van. Kezdek azon gondolkozni,hogy mi lenne ha elkezdenék gasztroblogot vezetni?! Hogy lássam miket sikerült megcsinálnom, mit enne meg szívesen a család és hogy tudjam majd visszaolvasni,hogy miket főzőcskéztem-sütögettem. Legalább ezen a téren is kiismerném magam. Főleg most,hogy szép lassan be kell vezessem Zselykinek a szilárd ételeket.

Hétvégén este lenne időm felkészülni arra,hogy a rákövetkező 5 napot mivel tudnám Bogit elfoglalni .Hiába van délelőtt oviba, mert délutánonként csak valamivel el szeretné foglalni magát azonkívül, hogy Zselykit szórakoztassa. Nagyon élelmes,tevékeny leányzó és mindennap valami érdekességet szeretne csinálni. Hát ez kemény dió lesz ,de ugyanakkor szép feladat is.Nem is beszélve arról, hogy pár apróságot is össze kellene szednem az itthoni tevékenységekhez. :) Megpróbálom.

És ha este nem lennék olyan lusta ,(élvezem a csendet) ,álmos akkor elővehetném a jogosítvány megszerzéséhez szükséges leckéket olvasgatni. Sajnos azt kell mondjam,hogy anyukám és nagymamám legnagyobb bánatára,merthogy ez nem tetszik nekik. Efelől megnyugodhatnak,mert ez még várat magára. Hogy miért szántam rá magam? Egyrészt mert divat autót vezetni még a fiatal anyukáknak is. Másrészt már látom előre,hogy rá leszek szorulva egy pár alkalmi vezetésre.

És, Jó Isten megsegít, akkor még májusba megyek 60 órás TSMT( Tervezett Szenzomotoros Terápia) képzésre. Négy részes. Már jelentkeztem. Vizsgázni kell. Még hasznomra válhat a munkám során. Kíváncsi vagyok összejön-e?'!

Mindez olyan lesz egy kicsit, mintha munkába járnék :) Túlságosan szigorú vagyok magamhoz, túlságosan mindent akarok, túlságosan tökéletes akarok lenni.

No, meglátjuk.

Rosszul esett!

2011-02-28T21:49:00.006+01:00

Úgy érzem,mostanában mindenki figyelmen kívül hagy engem ami elve rosszul esik. Különben ezt nem is várom el olyan nagyon ,de azt elvárom a másik alanytól,hogy valamilyen formában közölje velem az általam feltett kérdést, jókívánságot messengeren. Ha már egy normális telefont nem tudok felvenni,hogy felhívjam régi gyerekkori barátnőmet egy percre,hogy gratulálni tudjak Hanna lánya születéséhez. És viszont halljam a hangját.Ritkán találkozunk. Idegesit és bosszant akárhová belépek azt látom telefonálgatnak, beszélni lehet akármikor,bárhol,de akkor az ember sosem tanul meg türelmes lenni. A mai világban nagyon felgyorsult minden,mindent és gyorsan kell csinálni. De a türelem,várakozás már a múlté. Sajnos,de ez van. Odáig fajult az emberiség, hogyha valami történt legyen az jó vagy rossz esemény, ahelyett hogy türelmesen kivárná mindenki a végét,hogy találkozzanak és megbeszéljék azt a ,,bizonyos fontos dolgot,,értesüljenek akkor és azonnal tudni akarom,, már azonnal a telefonhoz nyúlnak.Nincs türelmük várni, gyalogolni. És vajon miért? Mert telefonon minden elintézendő. És ha úgy tetszik akkor az ember megnyugszik.Telefont azonnal és bárhol fel lehet venni ha hívnak,ha mi akarunk telefonálgatni ha kíváncsiak vagyunk valamire.

Nem úgy mint én ma. Bekapcsolom a messenegert, pedig ritkán szoktam. De ha megy akkor megy egész nap. De ma láttam,hogy Évi bent van. Babázik. Na,itt gondoltam akkor biztosan megszületett a második babája, akiről lehet én még nem voltam tájékoztatva. Először elvetettem ezt a buta gondolatot,hiszen akkor írt volna üzenetet nekem,úgy mint két évvel ezelőtt amikor Mirjam született. Leültem és írtam. Köszöntem,gratuláltam,kérdezősködtem a hogylétük felől.Semmi válasz. És utólag jövök rá,hogy jé azt se tudom, hogy hívják a babáját vagy kicsoda,micsoda. És újra rákérdeztem. Nem jött válasz. Még a vak is láthatta,hogy írtam. Míg végül kilépett. Na, aztán végképp elszakadt a cérna nálam,hogy lehet ilyen... nem vette a fáradtságot,hogy legalább 3-4 szót írjon. Ilyeneket: Hanna,jól vagyunk,de most már mennem kell mert sír a pici,vagy valami hasonlót.... Bezzeg normális esetben,más körülmények között az ember keze el van foglalva,de a telefonját semmi szín alatt nem tenné le,hanem inkább a vállánál tartja. Akármyilen sok dolga volt,akárhogy és akármikor vagy egész nap kell szoptasson,de legalább egy percre szakíthatott volna időt arra, hogy pár szóval válaszoljon. Rosszul esett,de nagyon.

Egész este bezzeg rágódtam,hogy vajon miért nem írt? Miért nem tájékoztatott?Lehet felhívott volna ha..... ha tudnék telefonozni.Vajon nem is akar velem beszélni? Biztos el volt foglalva a két gyerekkel? Igen ám, de akkor miért lépett be? Én már olyan vagyok,hogy mindent a szívemre veszek, de ha látom másnak nem érdeklek még annyira se,hogy válaszoljon

akkor tovább lépek.És nem foglalkozom többé az illetővel. Ha megadatik ez a lehetőség akkor élek vele, de óvatos leszek, és már nem leszek annyira lelkes.

Jól esett volna ha ír nekem! Úgy gondolom mindenkinek jól esik, az amikor valami jó hírt közölnek,segítséget kérnek még ha egy pár órára is.Az a pár perc,óra is sokat számít amikor a másikkal vagyok,beszélek,segítek mert abban a röpke pillanatban is ,,fontos,, embernek érzem magam. Azt már fontos észrevenni,hogy szeretünk vagy csak kihasználjuk a másikat valamilyen formában. De ha gyerekről van szó, akkor már sokszor van cserebere.

Nem tudom.Mindenesetre Kata szavával élve rettenetes világban élünk. Változok én is,változunk mindannyian. Hozzáteszem csakis felfogásban, az élet dolgairól.

Nehéz.

Boglárka, rólunk

2011-02-10T21:32:00.005+01:00

Bogika mindig kedves szavakat használ,hogy öröm hallgatni. Ez nem volt másképp akkor sem amikor mamikáék ablakából leste az apját,hogy dolgozik míg ezeket mondta: Apuka erős,nem fél semmitől,anyuka pedig kedves:)

A minap játszottak Zselykével,és meg kell mondjam Bogika nagyon szereti Zselyki kezecskéit,mert fogta,ölelgette miközben sejtelmesen mosolyogva mondta is,hogy olyan kedves keze van Zselykinek.

Imádja,szeretgeti,puszilgatja Zselykit . Sokféleképpen kimutatja büszkeségét,örül hogy neki van egy kishúga.

Kéz a kézben: ))

2011-02-10T21:30:00.009+01:00

Ahogy, esténként szokás szerint be szoktam nézni a lányokhoz,hogy mit csinálnak,ezúttal kéz a kézben aludták az igazak álmát. Amilyen későn és nehezen szoktak elaludni, most hamar elaludtak abban a tudatban,hogy egymás kezét foghatták:) Bogi általában nem szeret esténként egyedül elaludni, Zselyki viszont később szokott elaludni este vagy délután,ha ott van Bogi mellette.

Gergely születésnapja képekben:)

2011-02-10T21:29:00.019+01:00

Múlt vasárnap ünnepeltünk meg Gergely születésnapját, ez alkalomból sütöttem egy csokis gesztenyekrémes tortát ajándékképpen,s mert tanulgatok is eközben. Volt nagy eszem-iszom,beszélgetések és a lányok nagyon jól viselkedtek. Bogi folyton unatkozott a felnőttek között,Zselyki viszont evett,aludt,de többet volt ébren és nézelődött:)

Drága lányaim

2011-01-31T21:18:00.007+01:00

Régen írtam,és most csak a képek beszéljenek:)

Két napja....

2011-01-18T07:57:00.005+01:00

Azzal fekszik este és kel reggel Boglárka ,hogy csak Zselykit, mamikát meg Gyuszi tatát szereti és senki mást:))

Újabban jó tudni,hogy Bogica imádja a kishúgát annyira,de annyira, hogy egyfolytában puszilgassa, figyelmes vele betakarja vagy éppen megtörli a száját ha éppen arra van szükség.

Tegnap este például egymás kezét fogták s úgy próbáltak elaludni,de olyan izgalomban voltak a lányok,hogy a végül mégsem tudtak elaludni a kellő időben,így aztán Bogi az apjával aludt,én pedig Zselykével.

Két hónap után kétségek közt átvergődve Boglárka újra óvodába jár, annak ellenére hogy teljesen megoszlanak a vélemények,de kitartok a saját elhatározásom mellett és vállalom a felelősséget. Erről írok máskor,mert most olyan nehéz a szívem,lelkem,testem hogy képtelen vagyok erről írni.

És akkor adós vagyok még a Zselyke születése előtti és utáni napok beszámolójával,mert erről is nehéz írnom, valahogy érzem hogy muszáj írnom. Sosem érek el addig a pontig,hogy éppen akkor álljak neki írogatni amikor éppen történnek az események,hogy még hitelesebb legyen. De azért előttem van minden ,s mégis várok az írással. Én már csak ilyen vagyok,hogy akkor van merszem írni valamiről amikor tudatosul bennem,hogy ez van, és vagy ez történt meg velem-velünk, változtatni pedig nem lehet. Tehát ez csak a miénk,a mi életünk.

A lányok édesapjukkal -képsorozat

2011-01-11T23:44:00.009+01:00

Az első három képen Bogi olyan kedvesen, bájosan, szeretetteljesen rimánkodott az apjának, hogy vele szeretne aludni:) Amióta Zselyke három hónapos lett Bogika felváltva alszik Zselykével, az apjával vagy velem. Ez azóta változott meg amikor meglátott engem Zselykével aludni a nagyágyban, akkor Bogi habozás nélkül kitalálta,hogy miért ne aludhatna ő is Zselykével. Ez volt a múlt hónapban s azóta vele alszik. Közben egyet gondol és alszik az apjával.

Változtatja a helyét hol egyik,hol másik szobában alszik mikor kedve van, s főleg most hogy nem visszük oviba (erről később). szerencsére nem rossz alvó,sőt hamar elalszik bárhol csak éppen legyen mellette valaki,még délután is altatni kell. Mikor betegeskedett akkor kizárólag csak Zolival aludt,már csak Zselyke miatt is. Mondhatom,inkább gyakrabban alszik az apjával mint a húgával, szép lassan visszaszokik a saját ágyába. Esténként nehéz volt,hogy Bogit pont akkor kellett altatni amikor Zselykit etetni,így aztán többnyire sikerült megoldani úgy,hogy Zoli altassa Bogit.

Bármennyire is imádja Bogi a húgát,de amikor az apjával akar aludni akkor mindig mondja,hogy nem szeret Zselykével aludni. Közben látszik rajta,hogy szeret Zselykivel is aludni,csak most neki az apja kell.

Amióta Zselyke megszületett Boglárka nagyon apás lett.

Ha én odabújok Zolihoz,akkor Boglárka azonnal kitúr onnan, hogy csakis ő ölelheti meg az apját.

Amikor mondom Boginak, én is szeretem apukádat akkor Bogi ellentmondást nem tűrően kijelenti: Csak én szeretem apukát,senki más. Zoli meg büszkén figyeli a ,,nőket,, hogy versengenek miatta.Hát ez van. nagyon élvezem a mostani helyzetet ,mert ez egy múló valami. Avagy mondhatnám gyerekjáték, szóval mindannyian gyerekek vagyunk,valahol a lelkünk mélyén annak maradtunk. Közben kellenek az ilyen pillanatok.

Büszke vagyok a szép családomra, és mert jó velük minden együtt töltött perc.

A képeket viszont jó nézegetni.

Négy hónapos csodalány!

2011-01-11T14:40:00.005+01:00

Eszik,alszik, megállás nélkül mosolyog és mosolyog :) Újabban viszont magára húzza a paplanját vagy a közelében lévő plüss állatkát,már-már az egyik lábával kúszik felfelé háton fekve.

Egyáltalán nem unatkozik,amikor ébren van állandóan valaki ott ücsörög mellette,de főleg a nővérkéje aki állandóan mondókázik,énekel vagy mesél neki. Állandóan bújik hozzá és puszilgatja:) Na,meg valamelyik nap felsorolta Zselykinek a hercegnők neveit, Zselyki meg nagy szemekkel figyelte Bogit. Öröm nézni a két leányzót, ahogy el vannak egymással a felügyeletem alatt.

És újra egy másik év, egy másik történelem kezdete!

2011-01-04T22:21:00.008+01:00

Lehet nem hangzik normális dolognak, hogy én mindig féltem elbúcsúzni az óévtől, elsírattam szép csendben magamban az óévet,mint ahogy most is mert a tavalyi évben csupa jó dologban volt részem. Leszámítva a nehéz időszakokat. Szerettem 2010-et!!! És mindig szívesen fogok visszaemlékezni erre az évre. Annyira sajnálom,hogy ismét eltelt csak úgy észrevétlenül EGY ÉV! Bizony mondom rettegve vártam éjjeli 12 órát,azaz inkább nem is vártam, sokkal inkább szívesebben megfogtam volna 2010-et, hogy még maradjon velem! És mert olyan jó volt hozzám. Féltem belépni most az új esztendőbe,mert érzem és tudom előre,hogy mi fog történni most ez év első felében, amire nem szívesen gondolok. Természetesen jó dolog,csak hát egy új év egy újat hoz, valami egészen mást,más érzéseket. Bár sosem szerettem az új évbe belépni,mert amire gondoltam és megéreztem szilveszter előestéjén ezek mind beigazolódtak. Megérzéseim mindig igaznak bizonyultak, ez egy ajándék nekem a Jó Istentől ha ennek is nevezhetem. Ahogy féltem az új év első napján, úgy a kisebb-nagyobb nehézségeket leszámítva jól sikerültek az eltelt évek. És azért mondom,hogy eltelt évek,mert azért fogok egy visszaszámlálási posztot is írni. Csakis magunknak, de elsősorban magamnak.

Még most is emlékszem a tavalyi szilveszterre, éjjeli 12-kor ahogy az ablakon néztem a tűzijátékot abban a minutumban egy belső hang megsúgta nekem, hogy ez év ( volt 2010-ben) egy kisbabám fog születni. S lám így is lett:) Hogy micsoda megérzésem volt,még most is élénken él bennem az akkori röpke gondolatom. Évek óta már tudtam s hívtam,hogy inkább kislányom legyen és a Zselyke nevet kaphassa. Ezt sikerült elérnem. Nagyon akartam, és ez vonzott.... a pozítiv gondolat segített.

Nem mondom,hogy könnyű és felhőtlen lesz a 2011 év. Sőt, ahogy most előre tekintek elég sok megpróbáltatásnak leszünk kitéve. És még mesze van a saját tervem ,már ha végig tudom csinálni.

Először is Bogikám krónikus mandulagyulladással küzd, és így léptünk be az újévbe (erről majd egy másik posztban).

Elsején este rohantunk a kórházba, hogy akkor most adjunk penicillint vagy sem,mivel láztalan volt,de hatalmasra duzzadtak a mandulái. Addig viszont kapta a Cexylt amitől ugye tudtam,hogy ettől nem fog meggyógyulni mivel láttam, hogy milyen csúnyák a mandulái, itt valamit tenni kell. rendesen sírtam,hogy ezzel megijesztettem Bogikámat ami nagy hiba volt részemről,most tényleg nem tudtam fékezni magam.

Másodikától ,azaz vasárnap reggeltől kezdte a penicillint injekcióban. Szerencsére pénteken még időben megvettük a penicillint, abban az esetben ha szükség lenne rá,és szóltunk Rózsika néninek is, hogy tudná-e vállalni az injekciózást hétvégére, ha a helyzet úgy kívánja. És akkor persze nem is kezdtem boldogan az új évet. Leszámítva azt hogy nagyon,de nagyon boldog vagyok ha látom a gyerekeimet mosolyogni és azt hogy áldott jó lányok. Ez a legnagyobb ajándék és érték.

Harmadikától szegény apósomat befektették a kórházba,az egész család kissé lehangolt.Bár senki nem mutatja,csak Zoltán néha érezteti is velem hogy mennyire sajnálja az apját. Szóval alig váltunk pár szót. Lesz ami lesz. Holnap műtik. A legjobbat kívánom a mi családunknak.

Ma Zoltán amikor meglátogatta apósomat csak Bogika felől kérdezősködött,mert végtelenül imádja a kis unokáját. Hiányzik most mindannyiunknak apósom jó hangulata és végtelen jókedve. Ezután másképp lesz sok minden.

Márciusban,lehet hogy ki kell venni a manduláját Boginak aminek nem örvendek,de muszáj lesz mivel mostanában többször esett vissza:S

Áprilisban viszont minden hétvégén ünnepség lesz (születésnapok, keresztelő, húsvét).

És akkor az idén le szeretném tenni a sofőrvizsgámat, már ha lesz kis segítségem?! Szeretném nagyon, de ez még várat magára ,és különben is már évek óta készülök erre. Ugyanis számomra létfontosságú mivel az életformám megköveteli ( itt gondolok a jövőre is), hogy autót tudjak vezetni. Ha nem is a városon kívül, de legalább a környéken igen.

Anyukám,természetesen 50 évesen szerzi meg a harmadik diplomáját, amire rendkívül büszke vagyok. A születésnapja egybeesik az államvizsgával,úgyhogy ha addig egészségesek leszünk akkor tortát sütök :)

Zoltán (33 évesen), és apukám( tavaly 50 évesen) is megszerezték már harmadik diplomájukat.

És akkor a fiók mélyén pihen a lányaim fülbevalói, ideje lenne azt is elővenni és feltenni. Még hátra van a füllyukasztás. Olyan szépek azok a kicsi fülecskék,hogy most sajnálom elrontani azokat. Bár Bogikám többször kérte,hogy tegyük neki fülbevalót,Zselykét még kicsinek tartom a füllyukasztáshoz ,megvárnám vele a 9 hónapot. Magam sem tudom miért, egyszerűen ezt érezem most.

Kinek így, kinek úgy mindenkinek vannak nehézségei az életben.

Boldogságban,szeretetben,egészségben, összetartozásban és derűlátásban kívánok Boldog Új Évet!

Karácsonyunk napjai

2010-12-31T14:52:00.009+01:00

Zselyke is ünnepel:)

Ajándékbontogatás apával:)

Bogika

Szentestén:

Mint minden évben ezúttal is nálunk gyűlt össze a család apraja nagyja: szüleink,testvéreink és az én nagyszüleim. Először Gabiékhoz mentünk át, hogy aztán ott mindenki megkaphassa a saját ajándékát,sőt Zselykét is levittük annak ellenére,hogy ez nem volt tervbe véve mivelhogy aludt. Végül aztán az utolsó percben felébredt, így jobbnak láttunk ha őt is levisszük Gabiékhoz szenteste ahol megkapta élete első karácsonyi ajándékát: egy baba tusfürdőt mandula aromával és egy bodyt:) Aztán volt ajándékbontogatás, egy kicsi eszem-iszom, hogy aztán még időben feljöhessen mindenki hozzánk,és kimondottan nálunk volt a nagycsaládi ünneplés.

Tésztát ugyan nem sütöttem,mert kaptunk mindenhonnan egy vagy két süteményt ami hármunknak is sok: anyukámtól, nagymamámtól és persze anyósomtól. Ebből a szempontból ugyan szerencsésnek mondhatom magam annak dacára,hogy nagyon,de nagyon szerettem volna egy karácsonyi tortát sütni aminek az elkészítése füstbe ment. Mindenki intett nekem,hogy két gyerekkel van elég bajom és nehogy neki álljak sütni,emiatt kissé kényelmetlenül éreztem magam a bőrömben. Igen ám,de szentestére csináltam bécsi szeletet és majonézes krumplit ,hogy aztán svéd asztalon tálalva mindenki vegyen akkor amikor akar az esti menüből.

Karácsony első napján anyuékhoz mentünk ebédre,ahol jól éreztük magunkat.

Másod napján viszont anyósomék és Gabiék jöttek hozzánk ebédelni,de úgyhogy mi terítettünk,anyósomék főztek. Zselyke miatt jobbnak láttunk ha nálunk üljük körbe a karácsonyi ünnepi asztalt. Igy volt jobb nekem is és a gyerekeknek is:)

Végezetül hozzáteszem,hogy még sok-sok képpel vagyok adós amit majd a picasára szeretnék feltölteni, ahogy az időm engedi.

Nemalsziknemalszik

2010-12-27T23:19:00.003+01:00

Már este 12 óra is elmúlt, és ma először feküdt le Boglárka a szopija nélkül amivel rendszerint el tudott aludni.Történt ugyanis,hogy ma délután Bogica megkért,hogy mossam ki a rongyosra használt szopiját amit ugye fertőtleníteni is kellett volna. Megvarrni már végképp nem lehetett, ezért szépen elmagyaráztam,hogy miért lenne éppen ideje elhagyni a szopiját, fiomabban fogalmazva eldobni,hogy már nagylány és már nem neki való ? Meglepő módon gyorsan döntött a lánykám, gondolkodás nélkül kijelentette,hogy akkor eldobja a kukába. De előtte mondta nekem,hogy még egy kicsit szopizik azaz ,,búcsúzkodik,, a számára sokat jelentő rongyoskától. Bevallom eleinte nem hittem el ,hogy tényleg el fogja dobni,majd délután nélküle alszik el ami simán ment,de most este nehezen aludt el a szopija nélkül,mindig valami ürügy miatt kijött vagy szólított engem,de végül tízenkettő után nagy nehezen csak elaludt.

Szóval az a bizonyos kis rongyoska volt a mindene, öltöztetés,vetkőztetés, séta vagy éppen evés előtt mindig mondta is, hogy még egy kicsit szopizok és utána........ öltözökeszekvetkőzökfürdök azaz szopizás után megcsinálja a szóban forgó feladatot.:P Sőt,még az eszegetés is olyan lassan ment nála,mert folyton megpihent szopizni.

Megvolt az első nap a szopija nélkül.

Egy kis ízelitő..... családi képek

2010-12-27T23:14:00.004+01:00

Boldog karácsonyt!

2010-12-25T08:39:00.005+01:00

Mindenkinek egészségben,szeretetben,sok-sok örömben és gyerekzsivajtól hangos karácsonyi ünnepeket kívánunk!!!

Szeretettel:Hajni, Zoltán, Boglárka és Zselyke babóca

Hálózsákos kicsim és picim

2010-12-23T22:51:00.004+01:00

Három hónapos kincsem

2010-12-23T22:13:00.006+01:00

Nézegeti a kezét és annak az árnyékát:)

Alvós

Hason fekve már jól tartja a fejét...

Kissé meglepett arccal......azaz csodálkozó valahol a kettő között:)

Ugyan december 8-án töltötte be a három hónapot, úgyhogy közel áll a negyedikhez, rendkívül nyugodt,mosolygós baba bárhol bármilyen helyzetben képes bárkire mosolyogni,hangosan nyögdécselni. Egy hangja sincs hamikor vetkőztetem,öltöztetem, ha megfürdetem nyugodtan nézelődik,hangokra felfigyel, érdeklődő arckifejezéssel szemlél bárkit és bármit. Boglárka is kedves és nyugodt baba volt Zselyke korában. Csak abban különböztek,hogy Bogi nem szerette ha vetkőztettem,sírt ha fürösztöttem,ha csepegtettem az orrába egyszóval ha bármit csináltam vele Zselykével ellentétben mindig kimutatta nem tetszését.

Boglárka imádja a kishúgát folyton puszilgatja, beszél hozzá ,mondókázik neki,megmutatja a babáit, játékait. Bár Zselyke egyre többet van ébren napközben, Bogi hangosodásától vagy ha hangosan beszélgetünk a közelében akkor fel-felébred, szerencsére nem mindig van így: (

Két hónaposan

2010-12-02T14:45:00.008+01:00

Az első két kép novemberi,az utolsó kettő viszont a tegnap készültek. Dióhéjban annyi,hogy a múlt héten megkapta a két hónapos oltást. Aznap kapott két db. paracedamol kúpot az esetleges gyulladás,láz megelőzése céljából, három napig kenegettem a lábacskáit Antiflebitic MK krémmel.

Méretei:5100 gramm és 58 cm.

Zselyke igazi jó kislány aki jókat és sokat eszik,alszik és amikor ébren van akkor megállás nélkül csak mosolyog és mosolyog ,hogy képes elbűvölni minket. Ha meglát engem rögtön mosolyra nyílik a pisze szájacskája,és ez nincs másként akkor sem amikor Bogi mellette van akkor kitartóan figyeli a nővérét és csakis őt nézi: kimeresztett szemekkel csodálkozva :)

Nyökdécseléssel, hangjával kommunikál velünk, mindig megelégedéssel nyugtázza közeledésünket és nagyon örvend amikor amolyan felnőttesen magyarázok,mesélek vagy mondom hogy éppen itt és most mire készülünk:)

A bal kezét nézegeti, szereti amikor kezeit a látóterébe viszem s úgy tapsolok neki, hason fekve tartja a fejét,közben lehajtja majd aztán újra emelgeti.

Érdekes,hogy ma amikor bementem Zselykihez a szobába, és ahogy meglátott engem a sírást abbahagyva már rögtön nagyokat vigyorgott:P Kicsi huncutka,egyem meg:)

Első adventi naptár

2010-12-01T14:49:00.006+01:00

Ez az első adventi naptárja Boginak:) Nem fektettem az idén nagy energiát a készítésében,vásárlásában időhiány miatt,úgyhogy ami itthon volt mindent összeszedtem ,és abból lett az első adventi naptárunk. Amit megvettem az a vászon volt amire a Wc papír gurigákat ragasztottam fel.

Számtalan adventi naptárat lehet készíteni, csak a fantáziánk szabhat határt,hogy miből és milyent készítünk.Én most a legegyszerűbb változatát választottam a naptárkészítésnek abból kiindulva,hogy milyen szükséges kellékeim voltak nekem itthon. Ez az első, és nagyon remélem ,hogy majd sikerül minden évben szebbnél szebb naptárat készíteni a gyerekekkel( akár titokban is).Most muszáj volt Bogit is bevonjam a tevékenységbe,hogy elfoglalja magát,és bizony nagy öröm az együttkészítés.

Ami itthon megvolt nekem:

Wc guriga

Színes papírok (lehet ajándékcsomagoló papír is,de ez most elhagytam)

Ragasztó

Olló

Tempera és ecset (a fehér vászont Bogi festette meg zöldre)

Matrica -amit Bogi ragasztott a gurigákra.

Ma délután amíg Bogi aludt addig belecsempésztem a gurigákba diót,különféle matricákat,adventi mesét,karácsonyi versikéket és diót:) És hogy el ne felejtsem 2 db. milka csokit is,csak ennyi volt itthon :P

u.i nem tudom ki hogy van vele,de egyesek a gyerekkel is elkészítik az adventi naptárat,míg más anyukák titokban készítik el, meglepetést szerezve az apróknak. Nos,az utóbbi állítást tartogatom jövőre:P

Kérdésre kérdést

2010-11-27T15:10:00.002+01:00

Bogikám rendkívül okos az ő korában,mert még egy felnőttnek sem jutna eszébe kérdésre kérdést feltenni,hanem csak úgy egyből válaszolna bármelyik kérdésre.

Történt ugyanis,hogy a napokban anyósom megkérdezte Bogit kit szeret a legjobban? Bogi nemhogy egyből válaszolt volna rá,ha nem egyenesen a nagymamájának szegezte a kérdést,hogy ember-e? Anyósomat megdöbbentette válasz helyett a kérdésével a drága kicsi unokája,hogy szóhoz sem tudott jutni. Lényeg itt,hogy Bogi tudja,hogy embert és állatot is lehet szeretni,ezért is mielőtt egyenes választ adott volna,inkább megkérdezte kiről is lehet szó... Mit mondjak?Csendben vagyok büszke a lányomra. Érthető,és azt hiszem mindenkire vonatkozik az a szabály ,hogy mielőtt egyenes választ adna a szeretet kérdéssel kapcsolatban akkor érdemes előre gondolkozni,hogy kire gondol a kérdést feltevő személy. Inkább legyen egy biztos késői válasz ,mint egy elhamarkodott,nem meggondolandó válasz.

5+7 itthon és 5 nap óvoda

2010-11-21T18:02:00.012+01:00

Október végén kezdődött Boglárkánál egy szimpla köhögés,ezért jobbnak láttunk ha itthon tartjuk,amíg nem múlik el teljesen a köhögése. Október utolsó hetében ( 3 napig) nem is ment óvodába,másnap elvittünk az orvoshoz,hogy hallgassa meg,nézze meg a torkát diagnózis: piros torok,láz nélküli tüdőgyulladás. Szerencsére a rá következő héten nem is ment óvodába,mert kaptak egy hét vakációt így aztán itthon maradt,kezeltem különböző gyógyszerekkel:orrcseppel, panadol láz-és gyulladáscsökkentővel ,eurespal és sinecod köhögés csillapító sziruppal,cexylel. Aznap mikor hazajöttek a gyerekorvostól Boglárka mondogatta,hogy zavarja a zene és kapcsoljam ki ,ilyenkor rosszat sejtve rákérdeztem,hogy fáj-e a füle? A megérzésem sajnos igaznak bizonyult,mivel kiderült,hogy fájlalja a bal fülét ezért az apjával még aznap elmentek a fül-orr-gégészhez is. Ott aztán megállapították a külső hallójárati fülgyulladást és akkor kapta az otocam nevű fülcseppet. Egy nap három alkalommal két cseppet kapott a bal fülébe.A kezelések alatt kiderült,hogy az óvodában láz nélküli tüdőgyulladás járvány van:(( Márk doktor (öcsém keresztapja) is megerősítette,hogy nagy járvány van. Öt nap kezelés után újra elmentek a gyerek és fül dokihoz,a füle ugyan rendben jött,de továbbra is kellett szedje a köhögéscsillapítót, újabban felírták a sumetrolim nevű szirupot. Végül már annyira helyrejött Bogika,hogy a vakáció után ugyan három napig még itthon maradt,hogy erősödjön meg a szervezete.Mivel már annyit volt itthon a lányom,hogy már reggelente azzal ébredt,hogy mindig megkérdezte mikor megy óvodába, hogy az óvodáról álmodott stb. A vakáció utáni köv.hét utolsó két napjában jobbnak láttunk ha végül is elmegy az óvodába,hogy nehogy elmaradjon a többiektől.Két nap alatt két piros pontot szerzett,úgyhogy most összesen három pirosa van. Szóval nem is ez a lényeg,de mégis jó érzés tudni,hogy van mint hogy nincs.

Végezetül hozzáteszem,hogy az óvodába járás csupán 5 napig tartott:( Múlt hét szerda estéjén arra panaszkodott,hogy fáj a nyaka.Nem számítottam rosszabbra csak arra,hogy biztosan attól fáj,hogy kissé megnyomtam mert hatalmas puszit kapott tőlem azelőtt a nyakára:) Sajnos estére belázasodott. Másnap a két gyerekkel mentünk a gyerekorvoshoz:Boglárkát vizsgálatra,Zselykét két hónapos oltásra vittünk. Közben kiderült,hogy Boginak nagyon gennyes a mandulája:ezért megint a két fajta köhögéscsillapítót, panadolt és ezúttal egy erősebb gyógyszert írtak fel a zinnatot. Szegény Zselykémnek kissé pirosnak találták a torkát,ezért az oltás elmaradt:(( Bár nem örvendetes dolog ezt letudni. Holnap újra viszünk mind a kettőt kontrollra. Bár Bogikám még mindig köhög esténként,hogy már idegesít és sérti a fülemet ez már tényleg sok a soknál nekem. Szép csendben,magamban kiborulok ettől,sőt még akkor is ha nem mutatom ki. Annyira elege van a fülemnek.

Különben amikor Bogi kicsi volt,egyáltalán semmi baja nem volt mindaddig amíg dolgozni nem mentem az iskolába. Ahogy munkába kezdtem járni már hoztam haza a bacikat,még akkor is ha én nem voltam beteg,de hordoztam magamban,és akkor beteg lett.Most pedig Bogi hozza haza a bacilusokat és nem lehet,nem is tudom a két lányomat külön választani amikor Zselykit rendezem.,mert az Boginak rosszul esik.El van nagyon keseredve. Ahol én vagyok Zselykivel,ott van Bogi is puszilgatni ugyan nem engedem,de akkor is benne van a levegőben és a pici elkapja. Sajnos.

Állatszerető

2010-11-16T09:14:00.004+01:00

Mivel az eszegetés unalmas Boglárka számára,ezért nem tud mindig egy helyben ülni,hogy megegye az utolsó falásig a vacsoráját. Ezért gondolt egyet a kis párnára körbe tette a kenyeret,szalámit és paprikát majd a kedvenc kutyáját,kis pónilovát is hogy ,,ők is egyenek vele,,:) Ez jót tett Boginak,mert így már jóízűen falatozott a kis kedvenceivel.

Különben Boglárka nagy kutya és lórajongó velük eszik,alszik sőt még az óvodába is viszi magával őket.

Tökmag festés,kirakós

2010-11-16T08:48:00.008+01:00

Még november elején festettünk meg a tökmagokat. Én beletettem a temperát egy műanyag tálba,Boglárka pedig a magokat majd összekeverte,végül levittünk a meleg kazánházba tálcára téve szárítani. Két napig száradt. Aztán felhoztunk én rajzoltam,Bogi viszont kirakta a festett tökmagokkal a rajzot tetszése szerint, közben kérdezte,hogy mit hová és milyen színűvel díszitse a rajzait. A tökmaggal való tájkép kirakása izgalmas volt Boglárka számára. Később még sokszor fogjuk elővenni a tökmaggal való rajzolást,akkor már Boglárka a saját rajzait fogja dísziteni. Serkenti a fantáziát ,a kreatívitást:)

Álmosan és időhiányosan

2010-11-13T12:20:00.002+01:00

Minden vágyam,hogy írogassak csak éppen most alváshiánnyal és időhiánnyal küzdök,még nem találtam meg az egyensúlyt arra vonatkozóan,hogy mikor üljek le nyugodtan írogatni,kommentelni:) Napközben elfoglalnak a gyerekek és a háztartás.Este amikor mindenki alszik akkor inkább könyvet veszek a kezembe ami nagyon jól esik s ilyenkor minden fáradtságom,álmom elszáll. Sokkal inkább jobb olvasni kényelmesen hátradőlve,a lábamat feltéve mint leülni a forgószékben és hajlott háttal írogatni. Bevallom az utóbbi álmosít engem,ezért estére nem vagyok olyan fitt,hogy az agyam tudjon normálisan raktározni, gondolkozni,a fejemben megfogalmazott dolgokat azonnal írásban is rögzítsem. Ez most nem nagyon megy.

Éjszaka persze kétszer is kelek Zselykihez, utána megvárom amíg elalszik,és csak azután hajtom álomra a fejem. Éjszaka persze minden álom kimegy a szememből úgyhogy egy-két óra is eltelik amíg vissza tudok aludni, addig természetesen olvasok.